Mire az ember megvénül, az egyes fogalmakhoz sokféle képzet társul. Régi élmények, jelenségek, benyomások. Az erkélyen üldögélek. A 32 fokos langymelegre már nem ellenségként, hanem mint a hűvös éjszakákra következő nappali melegségre tekintek. Még nyár van, és még nem is indiánnyár.
Tehát ott üldögélve a falombok mocorgása emlékembe idézi a nyaraló sziesztáját.
- Annak is azt a mozzanatát, amikor az öreg nyárfán megpillantom a mókust. Ha elég nyugodt maradok, akkor percekig is a látómezőmben marad a fák akrobatája. Ezért aztán csendben figyelem mozgását.
- Idén nem találkoztunk vele, illetve az utolsó nap utolsó perceiben mégis. A szomszédban megjelent a fák lakója. Elégedetten búcsúztunk a nyaralótól. Mégis láttuk a mókust!
- A mókust legtöbben kedvelik. Van, ahol az ember kezéből eszik a mókus.
- Van, ahol előfordul, de nem közelít nagyon az emberhez. Pl. Margitsziget.
- Van, aki szerint a mókus nem más, mint egy formatervezett patkány.
- Egykori szerkesztőségünk kertjét is felkereste időről időre egy mókus. Kötéltáncost megszégyenítő magabiztossággal haladt-szaladt a villanyvezetéken póznától póznáig.
- Egy alkalommal szerk. biz. ülés után mutatom egyik biz. tagnak: - Ott egy mókus!
Mindjárt jobb kedve kerekedett a hölgynek. – Már nem jöttem hiába! – jegyezte meg.
- Gyerekkoromban nagyon szerettem a Misi mókus kalandjai c. Kolozsvári Grandpierre-mesét. Imponált a fürge észjárású, aktív, igazságos Misi mókus, s minden, ami csak vele történt.
- Egy ízben négy gyerekünkkel az NDK-ban (Türingiában) töltöttünk jó néhány napot. Szállásmesterünk, Lothar valamicskét tudott magyarul (egy időben magyar felesége volt, amíg egyik vendége el nem szerette). Ő nevezte gyerekeinket mókuskának. Kedves volt tőle.
- Még megemlítem gyerekeink egyik kedvenc játszószerét, amellyel a játszótereken találkoztak. Ez a mókuskerék. Fáradhatatlanul hajtották a jól olajozott motollát. Nagyon élvezték.
Van abban valami játékosság, hogy egy-egy fogalomról mennyi személyes élmény tolul fel az emberben.
A fentiekben felsorolt előfordulások is csak azt hivatottak igazolni, hogy az ember egy fogalmat hallva mennyi saját élményanyagot tudhat mögötte. Elég bedobni a fogalmat, és megindul az emberben az emlékezet, és pillanatok alatt komplett képsor bontakozik ki lelki szeme előtt.
A felmerülő képsorokból most a mókust húztam elő.
2022.08.26. 06:47 emmausz
Mókuskák
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5617916757
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek