Egy újabb haláleset elgondolkoztatott.
Ki is az ember?
Volt-e az elhunytszemélyiséggel teljesen azonos másik ember?
Természetesen nem volt, nincs és nem is lesz.
Az elhunyt kapcsolódása a világhoz, emberi környezetéhez kizárólag csak rá volt jellemző. Ahogyan használta tehetségét, ahogyan szeretett, ahogyan megélte egyszeri és megismételhetetlen életét, az egyedül rá volt jellemző.
Azon gondolkoztam, hogy honnan merülnek fel bennem ezek a gondolatok. Elég gyorsan ráeszméltem, hogy a tudós gondolkodó, Kellermayer M. professzor egyik előadásában fogalmaz meg hasonló gondolatokat. Azt mondja, idézem:
„Minden egyes ember egyedileg teremtetett.”
Hozzáteszi, hogy nincs értelme emberi fajról beszélni, mert minden emberi entitás egy-egy misztérium, és mint olyan a tudomány által nem kutatható. Létében, annak mozzanataiban nem követi ösztönösen a fajra jellemző vonásokat, hanem képes azoktól elszakadni mind emberséges, mind embertelen irányban. Képes önkorlátozásra, de képes társai elpusztítására is. Jól látjuk utóbbit a most is zajló háborúban. Képes parancsra ölni, de képes e parancsot megtagadni is. Felel a tetteiért.
Az is foglalkoztat, hogy az ember kétnemű. Mint ilyen vagy nő, vagy férfi. Nemtelen ember nincs.
Valamikor már megírtam, hogy az ember szó mint ilyen gyűjtő főnév. A nőt és férfit nevezik embernek. A két nem gyökeresen különbözik egymástól a kétségtelenül sok hasonlóság mellett. Egymáshoz rendelt társak vagyunk. Viszony keletkezik közöttünk, képesség arra, hogy egymásban gyönyörködjünk. Egymást megismerjük. Ez a megismerés azonban soha nem teljes. Mindig tökéletlen marad a legjobb szándék ellenére.
Közhelyek jutnak eszembe: A mindkét nem mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit.
Karinthy megjegyzi, hogy kétféle ember létezik a férfi és a nő. De ha egy térbe kerülnek, viselkedni kezdenek. Minél inkább nő a nő, annál inkább férfi a férfi.
Jól van ez így, és az is jól van, hogy végül is egész életünk kevés ahhoz, hogy társunk egyszeriségét megfejtsük, misztériumát, személyes titkait maradéktalanul kitaláljuk.
Érdekes gondolatokat vet fel az is, hogy a test betegségeinek miféle lelki okai is lehetnek. Mit jelentene a test-lélek szellem egységű ember egyként kezelt gyógyítása, a holisztikus gyógyítás.
És még egy érdekes felvetés: Az élemedett korú egészséges emberek is meghalnak.
Most azonban maradjunk az ágostoni megfogalmazásnál. „Magadhoz teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.”
Minden bizonnyal így van, így lesz.
Utolsó kommentek