Mickey webnaplója

Fel a fejjel!
Most olvasom, hogy az 1971-es statisztika szerint a magyar férfiak átlagéletkora 70,7, a nőké 77,5 év. Ez nekem két dolgot jelez. Az egyik, hogy ismereteim szerint a nők öt évvel hosszabban élnek, mint a férfiak, mert jobb anyagból vannak. Ám az olló a tényadatok szerint nyílik, mert már hét év a nemek közti átlagos korkülönbség a nők javára. A másik, hogy öt évvel meghaladtam az átlagot.
Ez persze nem érdem, de teljesítmény. Ki kellett bírnom egészségesen és betegen.
A Magyar Kurír beszámol egy máriaremetei eseményről, és arról, hogy egy amerikai exorcista pap, Jim Blount lendületes és felemelő beszédben hívta fel a figyelmet arra, hogy állapotszerűen örüljünk, mert minden okunk megvan rá. Így szólt: kétféle rossz akarja fogságban tartani a magyarokat, a „mogorvaság démona és a szomorúságé. Pedig Jézus mintha Magyarországnak mondta volna, amikor így fogalmazott: »Azért jöttem, hogy örömötök legyen és teljességben legyen«.”
Valamiért tényleg mintha génhiba folytán volna elégedetlen a magyar ember, miközben tudatosítania kellene, hogy a világ gazdagabb részéhez tartozik, ilyenként éli az életét.
Akár hogy is, meg kell ráznunk magunkat, és a fényre tekintve kell élnünk. Még K. Róbert, az „illetékes elvtárs” is ezt kötötte a lelkünkre. Előttem az arca, s bennem a hangja, ahogy mondja: „Elvtársak! mééér mindig a rosszat…” Volt igazsága.
 A Teremtő szemével kellene – kell – a világra tekinteni, különösen is az emberre, akit a saját képmására teremtett. Hittétel a capax Dei, az Istenre képesség valósága. Csak az ember képes erre. A teremtett világ pedig arról szól, hogy felelős birtokosaiként bánjuk vele, hiszen szeretetből kaptuk, ingyenes ajándékként.      
Tehát félre a mogorvasággal (rosszkedvűség barátságtalanság), félre a szomorúsággal (lelki fájdalom, állandósult bánat, állandósult elégedetlenség).
Az Emberfia nem erre hívott meg bennünket, hanem arra, hogy örüljünk, és örömünk teljes legyen.
Tehát Cheer up, ahogy az angol mondja.
Fel a fejjel! – ahogy mi mondjuk.