Sógorunk, Varga László püspök, aki Laci atya néven naponta twitteren szólítja meg követőit, augusztus 30-án ezt a tweetet közölte:
Aki kész elengedni "kincseit", a hatalmát, hírnevét, hangulatát, hasznát, az megnyeri a legnagyobb kincset: Isten országát.
Kijelentésének megvan az evangéliumi mása, mégpedig a hegyi beszédben: Ahol a kincsed, ott a szíved is. (Mt 6,21) A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol a moly nem rágja szét, a rozsda nem emészti el.
Van időm elgondolkozni a kijelentéseken. A nyugdíjas tevékenységei eltérnek azokétól, akik főállásban képesek dolgozni. Egy öreg jezsuita elvesztette járóképességét súlyos cukorbetegsége folytán. S amikor azon gondolkozott, hogy ilyen körülmények között miféle tevékenységet vár tőle a Teremtő, arra az eredményre jutott, hogy azt várja tőle, hogy már ne csináljon semmit. Alighanem kezét ölébe fektette, és imára kulcsolta.
Az ember szembesül vele, hogy kincsei megváltoztak. Próbálja elengedni vagyontárgyait, ha voltak, próbálja elajándékozgatni összegyűjtött értéktárgyait, hogy minél kevesebb rendetlen ragaszkodás tartsa hatalmában. Annyit tehet, hogy megosztja másokkal, amije van. Legyenek azok tárgyak, szolgálatok, emlékek, maximák, de még a viccek is. Ezeket oszthatja, ha már szorozni nem képes.
Talán ilyen kincsekre gondolt a jó páter. Az elengedés az a fajta decrescendo, amelyről már oly sokszor írtam. („Ez nem megy magától, ezt meg kell csinálni.”)
***
Néhány napja baleset történt. Lányka unokánk, R. (4) beütötte az arcát a járólapokba. Tejfogai elmozdultak, fájt az ínye. Nagyon sírt, majd lassan-lassan elcsendesedett. Ám, amikor megtudta, hogy a fogorvosnak meg kell mutatni, hogy mi történt vele, kétségbeesett sírásba kezdett. Azt mondogatta egyre, hogy nem megyek, nem megyek, nem megyeeek.
Ellenkezése hibavalónak bizonyult. E. felkapta és elindult vele a fogorvoshoz.
Van abban valami komikus, hogy a két bátyja, akiknek velem ellentétben jó a hallásuk, hallották R. szűnni nem akaró hangicsálását, és közvetítették, hogy hol halad pórul járt húgocskájuk a mamával. Most az utca végén járnak,
most a temető sarkánál,
most az óvodánál vannak.
Most közel a rendelőhöz.
Most csend van.
Mondom: Most beérkeztek a rendelőbe, ahol azonnal fogadják őket.
Hála Istennek R.-nek komolyabb baja nem történt.
Valahonnan ismerősnek tűnt ez a helyzetjelentés.
Hát persze. A hét mesterlövészben esik szó arról, hogy a felhőkarcolóról lezuhanó embert látják a szemközti házból és meg-megjegyzik, ahogy elhalad az emeletek előtt:
Eddig még jó,
eddig még jó,
eddig még jó…
Utolsó kommentek