Mickey webnaplója

Reggel agyserkentőként
háromféle szózat játékkal,
egy kb. százrészes puzzle összerakásával és
a mahjongg elemek lebontásával csiszolom elmémet,
megfigyelőképességemet,
mintegy az álmot kiverve a fejemből.
Ugyancsak reggel felkeresem a fürdőszobát.
A fürdőszobában Karinthyre emlékezem.
Az Utazás a koponyám körül c. munkájában beszámol róla, hogy gyakran lett rosszul.
Egy alkalommal, amikor hányni kezdett, a mosdó feletti tükörben meglátta, hogy milyen grimaszokat vág.
S elkezdett magán nevetni.
Ha van humor, könnyek közt kacagás, akkor ez az.
Hasonlóról magam is beszámolhatok.
Még csak hányni se kell hozzá.
A mosdó melletti kampón lógó törölközőhöz közelítve muszáj meggörnyedni, s úgy megtörölni csurom vizes arcomat.
Ám az esetek jó részében kiszabadul a törlő fogságából, s immár kiegyenesedhetnék, de nem teszem azt híve, hogy még mindig a kampóhoz van pányvázva a kendő.
Ez a fölösleges alázat engem is mosolyra fakaszt.
*** 
A házasság hasonlít a vajas lekváros kenyérhez. A vaj és a gyümölcslekvár nagyon más állagú, más ízű, más tulajdonságú kence. Mégis valamiféleképpen összetartozhatnak, átmehetnek egymásba, új minőséget alkotva a kenyér tenyérnyi tetején, miként Ádám és Éva az Isten tenyerén avagy az Éden közepén. Ennek legalábbis az esélye megvan. Persze avas vaj és penészes lekvár nem igazán alkot fogyasztható egységet.
***
Manapság nagyon sok a baljóslatú felhang a napi hírekben, miszerint a végzetébe rohan a civilizáció.
A pártok fenekednek,
a birodalmak úgyszintén,
a misztikusok isteni beavatkozást kérő imára szólítanak fel.
Hogy mi lesz ebből?