Mickey webnaplója

A jól sikerült találkozást süket csönd követi. Az „elmentek” kategória fordított értelmű, mint amiről Gárdonyi beszél az Egri csillagok végén. Ő a megszabadulás élményét ragadja meg, amikor kinyilatkoztatja: Elmentek (mármint a török ostromlók). Ami közös a kétféle elmenésben, az utána támadt csend. Visszaállítjuk a hétköznapok bútorelrendezését. Elmosogatja a gép a felhasznált megannyi evőeszközt, tálalóedényeket, poharakat, miegymást.
Összeszedjük a megmaradt gyümölcsöket, édességeket, és ezzel nagyjából visszatér minden a szokott medrébe.
Félóra múlva már poénból elmondhatjuk, ezek sose jönnek! Elmondhatjuk, ámbár nem igaz.
Egy néhány mondatot megér az is, hogy korosztályunk hallása romlik. Ez többek között azzal jár, hogy ha többen beszélnek egyszerre, a hallásában korlátozott egyén úgy fogja hallani a zsongást, mintha egy visszhangos söntésben hallgatná az ivócimborák kurjantásait, zagyva és sokszerű szóáradatát. Emiatt minden elhangzott párbeszéd kárt szenved. Az volna a megoldás, hogy mindig egy ember beszéljen. Fogalmazzon röviden, de érthetően artikulálva.
Hallom az ellenvetést: Aki nagyot hall, használjon hallókészüléket. Használhat, bár jó barátom, aki csaknem süket, azt mondja, hogy a félmilliós készülék se szűri a hangzavart. Ráadásul az ember nem szívesen dugja fülébe az idegen tárgyat.
Érdekes megállapítás viszont, hogy aki rosszul hall, azzal telefonon könnyű beszélgetni. A mobil hangerejét úgy állítja be magának mindenki, ahogy a legoptimálisabb.      
Különben jellemző marad a beszélgetőkre nézve a mondóka:
- Jó napot sógor!
- A csónakot fódom.
- Hát az öreg mit csinál?
- Kilukadt a feneke.
Vagy a vicc a süketek párbeszéde:
- Ismered a Kovácsot?
- A Kovácsot?
- Kit?      
Vagy papbarátom története. Gyónás. A pap részletesen kifejti álláspontját, hogy a gyónónak mi tenne a legjobbat. De az idős gyónó közbevág:
- HÁÁÁ?
Mire a pap: - Na jó, két miatyánk, két üdvözlégy.