Azt álmodtam hajnalban, hogy az étteremben elköltött ebéd után Cs. azt javasolta, menjenek föl még beszélgetni a Dráva utcába. A találkozás hosszas volt, még szerette volna, ha folytatódik. De hát haza kell utazni. Azt ígérte – álmomban –, hogy a választások után újra meglátogat bennünket. Hát így legyen.
Itt van előttem a gépük indulási ideje. 6.35-kor Brüsszelt célozza meg, aztán folytatás hazáig. Ég áldja és őrizze meg őket. Megnézem az igen okos telefonomon (flightradar24) az elstartolást. Egyelőre a reptéren áll az airbus. Pöttyös, mint a túrórudi.
***
Nem fejtek tovább szózat, szó reggelt, szójáték magyarul jellegű rejtvényeket. Az egyik több ízben értelmetlen szavakkal traktál. A másik betűkészletéből hiányzik az y. A harmadik megoldása ma GUANO lett volna, de a helyesírási szótár megerősíti sejtésemet, hogy ó-ra végződik és nem rövid o-ra. Mit bosszankodjak mások trehánysága miatt?
***
Egy pillantás a flightradarra: Elindult Brüsszelbe az airbus Csiáékkal. Jó utat!
***
A gyújtogatás folytán leégett Ráday-kollégium avatóján felszólalt OV., aki szerint korunkban valósul meg az apokalipszis. Kommentár nélkül idézem beszédének ezt a részét:
„Csábító, de veszélyes dolog bibliai kinyilatkoztatásokat a profán élettel analógiába vonni. Veszélyes aknamező, amin legfeljebb lelkipásztoraink mozognak magabiztosan, mégsem állja meg az ember. Mikor széles horizonttal széttekintünk a mai életen, nehéz nem látni az apokalipszis négy száguldó lovát. Mintha az Antikrisztust látnánk, amint a régi marxizmus újraszabott ruhájában – amit woke-nak neveznek – lovagol az egykor volt büszke, keresztyén, nyugati országok élén, és viszi őket szabadságot hirdetve az elnyomásba. És itt forgolódik veres lován a háború, az orosz–ukrán háború, amely csak egyre mélyül és szélesedik, és napról napra többeket és egyre közelebbről fenyeget. És itt van fekete lován az éhínség is, amelyet ma a Föld éghajlatának változása hoz a világra. S itt vannak a járványok is sápadt lovukat sarkantyúzva, melyek sorát a Covid már megnyitotta. Próbatételek ezek, amelyeket ki kell bírnunk. A keresztyén embernek éppen az a felelőssége, hogy ne csak az áradást lássa, hanem a célt, a túlsó partot is… Mert ez a mi dolgunk: épségben át kell vinnünk hazánkat a túlsó partra.”
***
PS. Ma fél tízkor elhunyt P. Szabó Ferenc SJ, néhai főnököm. Holnap lenne a neve napja. Hiszem, hogy immár Assisivel egy társaságban van. Isten nyugosztalja!
Utolsó kommentek