Mickey webnaplója

Néha megnézek egy-egy nívósabb meccset. Így történt ez tegnap este is. Néztem egy óra hosszat Barcelona-Internationale összecsapást. Akkor 1:1 volt az állás. Jó, hogy elmentem aludni, ugyanis döntetlen lett a vége (3:3). A Barca vezetett, majd az Inter elhúzott három találattal. Az utolsó néhány percben Lewandowski kétszer is betalált az ellenfél kapujába.
A meccseket figyelve tapasztalom, hogy a vezető edzők helyzete igencsak hasonlít a publicistákéhoz. Az újságíró, miután kinyomtatták cikkét, semmit se tehet, hogy pontatlan megfogalmazásai ellenére írását jól értsék az olvasók. Nincs módja beavatkozni utólag.
Hasonlóképpen a kispadon szűkölő mesterek sem tudnak igazán mit tenni meccs közben. Hol megpukkadnak a dühtől, hol mennybe mennek egy-egy góllal végződő akció láttán.
Ami megszokott (illetve megszokhatatlan), hogy a kispad embere rágja a nyomorult rágógumiját, hogy meg ne üsse a guta. Nem üti meg, de a kameramanok részéről méltatlan közelről megmutatni az ember kérődzését. Nem lehetne kihagyni?
***        
„Vannak olyan könyvek (sorozat), amelyeket sajnos megvettünk neki (pubertáson innen) anélkül, hogy előzetesen áttanulmányoztuk volna. Jóval később, amikor elolvastam az első részt, jöttem rá, hogy – és ide most tényleg ez a patetikus kifejezés illik – nem azt az értékrendet közvetíti, amelyet mi fontosnak és követendőnek tartunk. Úgy hat rá ez a sorozat, mintha rossz társaságba keveredett volna!”
Igencsak tetszik ez a megfogalmazás, amelyet Tamko blogjából idézek. Korunkban fenekednek azok a törekvések, amelyek figyelmen kívül hagyják, miféle életelveket szeretne a szülő gyermekére testálni. Résen kell lenni!
Különösen is eredeti az idézett utolsó mondata: Úgy hat rá ez a sorozat, mintha rossz társaságba keveredett volna!
Pontosan.
Hát csak óvatosan!