Mickey webnaplója

M. unokával a sakkról kezdtünk el beszélgetni.
Van hozzá közöm, persze leginkább gyerekkoromba visz vissza a téma. Elég gyorsan megtanultam a szabályokat, és azt is, hogy a cél a király mattolása.
Játszottunk parasztáborút is, amikor a táblán a gyalogokat határozott rendben át kell vonultatni a tábla túlsó felére, és természetesen ebben az esetben is „az győz, aki előbb”. Játszottunk ezen kívül ún. franciasakkot is, aminek fordított célja van. Ütésre kell kínálni a sakkfigurákat. Itt az győz, akinek hamarabb elfogynak a bábúi. Az unásig ismételt felszólítás: Üss!
De játszottunk a magunk amatőr módján igazi meccseket is. Máig emlékszem egy szitura. Már alig volt bábum a táblán, amikor mérgesen felkiáltottam: Na, most aztán kaszabolok! Ám nem volt már mivel kaszabolni. Csúfos vereséget szenvedtem. Olyan is előfordult, hogy a vesztes fél felborította a táblát. Szerterepültek a figurák. Be is fejeződött a mérkőzés.
Talán főiskolás voltam, amikor egy barátommal leültünk sakkozni, és zsinórban hétszer nyertem egymásután. Neki felment a láza (megmérte), nekem meg elment a kedvem a sakkozástól. Nem azért barát a barát, hogy kellemetlenül érezze magát társaságomban. Ami viszont érdekes, hogy NL főiskolás társam mágneses sakkot hozott az iskolába, és rávett, hogy játsszam vele. Játszottunk. Játszottunk óra előtt, óra alatt, szünetben és menzára menetel közben is a lépcsőházban. Nagyon sok meccs követte egymást, és nem fáradtunk bele.
Felnőttként nem vonzott már a sakk. Nem érdekelt, hogy nyerek-e vagy vesztek. Akkor meg minek?
Nem úgy két cimborám, akik alig várták, hogy snell-partit játsszanak egymás ellen. Természetesen sakkórával. Természetesen csaknem folyamatosan verték az órát, mert időre ment a dolog. Szegény óra.
A csúcs egyfajta piás sakk-készlet, a snapszsakk. Két barátom is azt kapta tőlünk kerek születésnapjuk alkalmával. A figurák, nagyjából stampedlik, melyeket kezdésre megtöltöttek valamiféle snapsszal, likőrrel avagy pálinkával. A leütött figurákból ildomos kiinni azt, ami bele volt töltve. A játszma végén nem izgat senkit, hogy nyert-e vagy veszített.
Végül megemlítem HI nyelvi leleményét: „A sok sakk, az sakksokk.”
***
Ma a hiszekegy egyik kitételén méláztam el: „aki az Atyától született az idő kezdete előtt.” Induljunk ki abból, hogy idő azért van, mert anyag van, annak mozgása van, és a mozgások egymásutánja jelöli ki az időt. Az idő kezdete az anyagvilág kezdete. Logikailag tehát az örök szellemi létezőből (Atya) fakad a Fiú, majd az Isten létrehozza, megteremti az univerzumot. A nagy BUMM-mal elindul az anyagvilág szétterjedése, és megszületik az idő.  Következésképpen „az örök jelenben, mintegy az anyagvilág megteremtése előtt…”