Amikor én még gimnazista voltam, mesélte osztályfőnökünk, hogy volt neki egy tanártársa, egy piarista, tudós ember, aki hatalmas cetligyűjteményt hozott össze élete során. Az íróasztalán tartotta abc-s rendben. Egy alkalommal nem találta az asztalon a cédularendszert. A segítő testvér rendet rakott nála, elégette a fecnianyagot a szoba kályhájában. Az életműve veszett oda a tudós embernek. Sose készült el az általa megálmodott enciklopédia.
Ezen méláztam, amikor elolvastam a deske.news mai anyagát. Ezt írja: Porig égett a maglódi festőművész, Babos László otthona: egy élet munkája vált a lángok martalékává, mindene odaveszett.
Csak néhány rajz és grafika darabja maradt meg a rengeteg műalkotásból, amit Babos László készített 60 év alatt, aki most is egy kiállításra készült. Sejtésem szerint a korábban eladott képei megmaradtak másoknál, de hát a veszteség akkor is óriási.
Megírta nekünk ezerévekkel ezelőtt a Prédikátor, hogy minden csupa hiábavalóság. Ma van, holnap nem lesz. Az ember pedig gyászolhatja a munkáját, amelyről egyedül csak az Isten tud, aki a rejtekben is lát.
***
Olvasom Lőrincze Lajos nyelvelő könyvecskéjét. Az foglalkoztatja többek között, hogy a germanizmusok nem mindegyike haszontalan, s hogy a nyelvészek közül a szigorúbbak minden germanizmust kiölnének, ha képesek lennének rá. A kiadós esők szókapcsolatból a kiadós az germanizmus. Az ausgiebig átvétele. De ilyen a mire föl, jól jön ki, tartsd a szádat stb.
A szabály – azt írja – az, hogy a létigével (van, volt lesz,) és az ige határozói igenevével alkotott szerkezet germanizmus. Hozzáteszi, hogy akik ebben hisznek, nem gondolnak arra, hogy ha valóban igaz volna ez a törvény, akkor senki se beszélne jól magyarul! Olyanok mellett kardoskodnak, hogy a fiúkkal való táncolás sem megengedett, ahelyett, hogy kimondanák: nincs megengedve. Ahol erőltetett, ott persze kerülendő: pl. el van aludva, meg van érkezve a vendég, el lesz futva a tolvaj, vagy a macska fel lesz futva a fára, s egy jelenkori: Az a munkatárs, aki be van rúgva, az ki lesz rúgva.
Még megjegyzem, hogy Lőrincze nem érte meg az elangolosodás divatját.
Mit szólna hozzá, ha még ma is élne?
***
JCs góbévicce:
Na, Áron bátyám, jó fogat húztam-é ki?
Jót, fiam, mert a rossz még megvan.
2022.11.07. 19:37 emmausz
Életelvek és nyelv-elvek
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4717972790
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek