Fél évtizede is van már annak, hogy kemóra feküdtem be a Kútvölgyibe.
Szakadt függöny, javíthatatlan bűzelzáró a szobák közti zuhanyozóban.
Pislogó neoncsövek, reluxa mint a vitorla, törve-tépve lóg.
Bennünk a branül, s figyeljük, ahogy percenként 36 csepp nyomul belénk az általunk értelmezhetetlen összetételű anyagból.
Aztán valamikor éjfél után kifogy a készlet.
Csengetjük az ápolónővérért, aki jön, leszedi rólunk az infúziót, belénk nyom egy fecskendőbe felszívott deszt vizet, hogy átmossa ereinket.
Eláramlik bennünk a víz hűvöse.
A nővér megszabadít a branültől.
Nagy felszabadultság tölti el az ember szívét.
Amikor megkapom a zárójelentést, rövid mosakodás, borotválkozás, civilbe öltözés, sportszatyor fel, s indulás a kihalt folyosón a lifthez.
A kapu zárva.
Kapus felébresztése, nyílik a szabadulás kapuja.
Megcsap a hajnali friss levegő, és boldog séta a legközelebbi villamosmegállóhoz.
Mindig nagy-nagy öröm uralkodott el bennem ilyenkor.
***
A vb nem igazán foglalkoztat. Az azért meglepett, hogy Belgiumot két nullra verte Marokkó.
2022.11.27. 20:14 emmausz
Hajnalok hajnalán
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr417989036
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek