Mickey webnaplója

A médiától megszokott
karácsonyi reklámhadjárat mellé idén felsorakozott a
covid-omikron,
a proxy-háború s furcsamódon –
a szokatlan időben lefolytatott foci világbajnokság.
Hab a tortán, hogy az EU-ban is elindult egy korrupciós botrány, amely ugyancsak eléggé zajos.
Egy alapos havazás lecsendesíthetné a környező világot, de egyelőre kivár a havazás.
Bevallom, a képernyő elé csábít a megannyi jeles focicsapat bemutatója.
Meglepetés bőven adódik.
Ahogy szűkül a mezőny, a kérdőjelek is ritkulnak.
A bronzmeccset horvátok vívják a marokkóiak ellen, a döntőt meg a franciák Argentína ellen.
Közben eljár az idő, az advent ideje. A vb. utolsó meccse 18-án lesz, szűk egy héttel szenteste előtt.
Mondhatni: Micsoda advent!
Az advent csendje persze rajtunk múlik.
Az elcsendesedéshez semmi se kell, csak belső figyelem. Valamiképpen a jelenben maradás.
Mert csak az örök jelenben érhető utol a Jelenlévő,
aki ajándékul adta saját szeretetét,
szeretetének megtestesült valóságát, és aki
vár bennünket,
várja kapcsolatfelvételünket, hogy örökre szóló boldogságban részesíthessen.
Ez volna hát a karácsony.
Kettecskén talán régi közös ünnepeinkre fogunk emlékezni, mivel gyermekeink már réges-régen kirajzottak.
***
PS. tegnap a katolikus rádió Almási Ferenccel készített interjút. Érdekes témákat vetettek fel, többek között egy könyvet ismertettek dióhéjban. A modernkori migrációról és hatásairól szól az a regény, amelyet Jean Raspail írt (Szentek tábora), és amely megjelent magyarul is az Alapjogokért Központ gondozásában.