Mickey webnaplója

Ma nekiestem a rejtvényújságoknak.
Először az öt pályázati rejtvény kulcssorait írtam be, aztán levadásztam négy olaszmódra szerkesztett feladványt, és megfejtettem közülük hármat. A kihívás „profiknak” szólt.
Vagy az vagyok, vagy ez a fajta profiság csak amolyan díszprofiság, mint a díszdoktori cím.
Díszdoktor vagyok, ha nekem adják.
Ugyan ennél is van lejjebb: A hamburgerkészítés „egyetemi” diplomája.
Ma már a szavaknak nincs az a valós értékük, mint egykoron volt.
Laza, lebutítós mindent relativizáló korban élünk. A szavak értelmét is divat relativizálni.
Persze senki nem mondja, hogy kötelező beállni a sorba. Mondhatom a magam igazát akkor is, ha nincs benne köszönet.
A nihilisták hangja sokkal erősebb. Nehéz volna megmondani, hogy miért.
De nem is ezt akartam megírni. Ennél még az is élményszerűbb, hogy kint süt a nap, hogy reggel minden kocsiablak be volt fagyva. A tegnapelőtti tizenötfokos meleg után kicsit húzós ez a hőmérsékletesés.
Apropó. Kocsi. Kezd kirothadni alólunk az autónk. Jóllehet nem sok rossz mondható el róla. Tizenöt évet szolgált minket, előttünk első gazdájánál 11-et. Ha jól számolom 26 éves ez a verda.
Hol hajlandó menni, hol nem.
Ma reggel nekilódult a világnak, és épségben haza is hozott bennünket.
De makrancos, de szeszélyes, de capriccoso.
Én meg nem szeretem az ilyet.
Nincs valakinek egy megunt eladásra váró autója méltányos áron?
Nem baj, ha jó, csak olcsó legyen.
Hátha megkapom még két évre a jogosítványt.
Elvégre még csak 77 éves leszek.
Hej, haj!