Mickey webnaplója

Nemrégiben leírtam a teledobált, majd rendbehozott kút történetét. Ismeretségi körömben magam is találkoztam ezzel az esettel egész valóságosan.
Az illető nem használt kerti kútját praktikus meggondolásból telehordta nem használt kacatokkal, szeméttel. A kút csakhamar megtelt törmelékkel, talán rozsdás ereszcsatorna-darabokkal, kövekkel, faágakkal, tudom is én mikkel. Telt múlt az idő, és barátunk rájött, hogy a vízdíj jelentős mértékben megtakarítható lenne, ha a saját kútjából szerezné be a kertlocsoláshoz szükséges vizet.
Nosza, hozzáfogott a káváig érő lomok, hulladékok eltakarításához. Kiemelte a fémeket, a faágakat, a köveket, majd lejjebb haladva maga is eltűnt a kútgyűrűkben. Egyre keservesebb munkával járt az egyre mélyebbről kiemelendő szemét kitermelése. Viszont napról napra közelebb került kitűzött céljához. Ez megsokszorozta erejét. Fáradságát végül is siker koronázta. Leért a kút aljához. De sok iszapot kellett még kilapátolni ahhoz, hogy megcsillanjon az olyannyira áhított víz. Még néhány napot a kút elmélyítésével töltött, majd búvárszivattyút telepített a kútba. A munka végeztével nagy belső megelégedés töltötte el.
Nem hiába.   
Ezután a kertet kristálytiszta vízzel locsolta teljesen ingyenesen.
Azért tértem vissza ehhez a képhez és történethez, mert jól jellemzi az ember életkori sajátosságait. Az élet első szakasza a töltekezés, melyet a környezetünkkel kapcsolatos döntések kora követ. Könnyen hozunk látszólag értelmes döntéseket, amelyek valójában tékozlók, pazarlók, átgondolatlanok, viszont pillanatnyi kényelmünket, hóbortunkat szolgálják: Élünk bele a világba. Idősödve szerencsés esetben rádöbbenünk tévedéseinkre, s próbáljuk felváltani érettebb megoldásokkal. A talmit felcserélni az igazival, a pazarlást az takarékossal, a téveszméket az igazakkal, ingereink csiklandozását az igazság megismerésével.
Előbb-utóbb rátalálunk az életadó vízre, mely a „folyóparton élő fákat” ellátja, élteti.
Ha megcsillan a kút bőven áradó tiszta vize, többé semmiféle hordalékkal nem tömjük el.
És a rátalálás örömét többé senki el nem veheti tőlünk.