Mickey webnaplója

Nagy nap van ma.
Számos unokánk közül a legkisebb, Mária Klára ma két éves.
Isten éltesse!
S ha majd latinul megtanul, ezt is megérti: Spiritus Jesu Christi, Spiritus caritatis, confirmet cor tuum. (De, jaj! Lehet, hogy nem lesz latinos! Inkább ideírom a fordítást: Jézus Krisztus Lelke, Szeretet Lelke erősítse meg a szívedet!)
Ma hazahoztam haldokló autónkat a szerelőtől. Többször nekilátott, hogy rájöjjön, mitől makrancos a Colt, de kéthetes ottlét után feladta. Azt mondta, hogy a kocsi általában indul és működik. Néha azonban továbbra is leáll. Nagy László verse motoz bennem (nekem a kérés nagy szégyen, akkor is adj, ha nem kérem…), ha arra gondolok, milyen zsenánt kétnaponként parkolásra alkalmas helyre tolni a verdát, miközben az emberek fejüket csóválják: Miért nem csináltatom meg a kocsit.
És milyen hervasztó hazaaraszolni valahonnan gyalogszerrel azzal a tudattal, hogy később – egyszer – majd csak újra elindul, és megy, ameddig ő akarja.
Míg a szerelő kapujában vártam bebocsátásra, tekintetem egy zörgőfára esett, amelynek a déli oldalon elhelyezkedő ágai teljesen zöldek voltak a mohától. A fa mögé néztem, hogy ugyan mi van akkor az északi oldalon?
Semmi.
Egy apró mohatelepet se találtam.
A közismert valóság úgy szól, hogy az északi irány meghatározásában eligazítanak a fák, amelyeknek északi oldala mohásodik.
Ha eme zörgőfa alapján akarna valaki tájékozódni, éppen ellenkező irányba indulna el, mint kellene.
***
Elkezdtem olvasni Kellermayer Miklósnak Az Igazság c. könyvét.
Mindjárt az első lapon érdekes mondatra akadtam P. Barsi Balázs OFM ajánlásában. „Ha egy henger alakú poharat leképezünk egy papírlapra, akkor vagy kört kapunk, vagy egy téglalapot. A henger alakú pohár viszont se nem kör, se nem téglalap. Ha az embert rávetítjük az állati-biológiai szintre, akkor, bár ezt megtehetjük, de számoljunk azzal, hogy az ember lényege eltűnik.”