Mickey webnaplója

Tegnap legalább négyféle öröm ért.
- Keresgélés nélkül előkerült az autó kesztyűtartójából a kocsi törzskönyve, amelyet korábban a lakás számos helyén kerestünk. Hála Istennek, nem kell tovább hajtóvadászatot tartani érte.
- Éva szerepelt a Mission c. francia lapban.
Szép mosolygós képet küldött messengerben.
Egyik képpen ő, a másikon a férjével együtt.
Jó volt legalább ilyen formában találkozni velük. És a cikk témája is megörvendeztetett.
Hála Istennek!
- Útjára indítottam egy elég kilátástalan hivatalos ügyet, amelyet egy idő óta hordoztam magamban.
Nagy kő esett le a szívemről.
Az ez ügyben megfogalmazott email Isten nevében útjára bocsáttatott.
- Este szintén messengeren zenei mellékletet kaptunk.
Levente unoka (11) a zeneiskolai közös órán hibátlanul eltrombitálta a Charpentier-Te Deumot.
Rendesen megtapsolták. Mi is együtt örültünk a szép zenélésnek.
Sokszor meghallgattuk (plébánosunkkal együtt is, aki szintén nagyon szereti ezt a zenét).
Csak érdekességként említem, hogy először tőlem kapott kottát Levi. Kértem, hogy tanulja meg, mert ez a Te Deum igazán trombitára termett. Az iskolában csak később kellett megtanulnia, immát teljesebb formájában (a köztes moll-jellegű melléktémákkal).
Jó ez így.
Miközben „háború van most a nagyvilágban”, tegnap valahogy vénkorom reneszánszát éltem.
Csak tartson huzamosabban ez a feldobottság.
*** 
PS.: A tegnapi látszólagos ellentmondásokhoz egy saját adalék. A könyvek olvasása által megismerem, megtanulom az életet. De ameddig olvasok, életem egyéb vonatkozásaiban beszűkül. Minél több időt fordítok olvasásra, annál kevesebb időt töltök az élet forgatagában. Azok a fránya arányok...