A török-szíriai földrengés során eddig több mint 23 000 halottat azonosítottak (mire leírom, már sajnos nem igaz). A sebesültek száma százezer is lehet. Közel ötven ország küldött mentőalakulatokat a helyszínekre.
Az elhunytak számához képest elenyésző a megmentettek számaránya. Mégis hatalmas jelentősége van annak, hogy sikerül egy-egy újabb embert megmenteni. Ebből következik, hogy az emberéletnek milyen nagy értéke van.
Ehhez képest megdöbbentő szembesülni azzal a ténnyel, hogy az orosz-ukrán háborúnak eddig mindkét fél részéről legalább száz-százezer halottja van.
Emitt hallatlan erőfeszítéssel próbálkoznak nemzetközi szinten segíteni a bajbajutottakon, amott pedig csillapodni nem akaró elszánással próbálják egymást likvidálni az ellenfelek.
Hozzáteszek rögtön egy olvasott megállapítást.
Egymást nem ismerő, egymásra nem haragvó hadra fogott férfiak lövik halomra egymást, mert néhány egymást ismerő és utáló ember erre kötelezi őket, miközben ezeknek az utálkozó embereknek a haja szála se görbül.
Ha párhuzamosan él bennünk az egymással szöges ellentétben álló kétféle emberi magatartás, a mentés, illetve az irtás, meg kell döbbennünk az emberi szeretet és aljasság homlokegyenest ellenkező magatartását érzékelve.
***
A török-szíriai földrengéssel kapcsolatban óhatatlanul a krisztusi tanítás képe bontakozik ki bennünk. Ő a siloámi balesetet értékelve azt mondta: „…az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” (Lk 13,4,5)
Meglehet, hogy ez a hatalmas pusztítást végző földrengés egyben figyelmeztetés azt célozva, hogy változzék meg az ember, nézzen magába és hagyjon fel aljasságával, mohóságával, kapzsiságával, szenvtelenségével, antipátiájával és közönyével, mert éppúgy elveszhetünk mindnyájan, mint a mostani szerencsétlenség áldozatai.
Meddig kell még vajúdnia az emberiségnek?
Utolsó kommentek