Szoktam poénkodni. Pl. Reggel T. előbb kiszállt a minket hazahozó autóból, mert a zöldségest akarta felkeresni. Én a ház előtt búcsúztam. Á.-tól. Ő megkérdezte, ne várja meg T.-t a zöldségesnél?
Mire én: Nincs messze, hazajön gyalog, de ha délig nem érkezne meg, telefonálok.
Na, szóval szoktam poénkodni.
Egy másik, rendszeresen visszatérő morgolódásomat akkor szoktam elsütni, amikor üresen találom a postaszekrényt. Imigyen: Késik a Nobel-díjam.
Mától érvényét vesztette a morgás. Történt ugyanis, hogy doyen unokatestvérünk, az amerikás Ivan Nobel-díjban részesített. Ugyan svéd korona nem jár mellé, azért mégis valami a kitüntetés. Mondjuk amolyan tiszteletbeli Nobel-díjas lettem.
Mit is ír?
- You deserve a Nobel for your photography. Make sure you save all your images. “Everyone can look, but not everyone can see.” Magyarul kb. így hangzik: Megérdemelsz egy Nobel-t a fényképészetedért. Győződj meg róla, hogy minden képed el van-e mentve. "Mindenki néz, de nem mindenki lát."
Lám-lám.
***
Ivan tehetségesen rajzolt, és odakint művészeti vezető volt huzamos ideig. 1956-ban mentek ki. Egyik kb. 1960-küldött leveléből idézek. Kamaszosan így ír: „Levelet írt hegedűtanárnőm, benne ilyesmiket: Sevcik kottákat nem kapni, azt mondják, nem is lesz sokáig, mert Nyugatról nem jön be. Húrokat, tollakat, selymet nem kapni. Jó gyapjú holmikról ne is beszéljünk. Ez tudod mit jelent? [– kérdi a levélíró kamasz, s válaszol is rá.] Küldjük el ezeket a dolgokat a banyának, aki elkezdett szidni, hogy nem tudom a hegedűleckét. Különben nem szeretem, amikor így kérnek az embertől csomagot. Ott van a Th. Sári – ő is megírta: Küldjetek 10 pár cipőt, egy 10 és felest, egy 32, 35, 40, 37 stb. egy házat, két lepedőt, és még amit a nyomorultaknak szántak…”
Hát igen. Évtizedek múlva beszélgettem egy másik unokatestvéremmel, aki elmondta, hogy az átállás elég keserves volt. Meg kellett tanulniuk angolul, s olyan ruhákban jártak iskolába, amelyeket az ottaniak dobtak össze nekik. Aztán ujjal mutogattak, ez tőlünk van. Mivel nem tudtak angolul, a helyi diákok azzal intézték el: ezek együgyűek, még beszélni se tudnak. Szóval nem volt kolbászból a kerítésük. Ilyen körülmények közepette bombázták őket néhányan itthonról kéréseikkel.
2023.02.12. 12:23 emmausz
„MI.” A cím adja el a posztot. MI legyen a cím!
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1918047484
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek