Azt hittem, hogy anyám, Farkas Anna neve valamiféle ritka név.
Hát nem az.
A FB-on több mint kilencven Farkas Anna szerepel: fiatalok és idősek, mindenféle korosztály. Természetesen nincs köztük anyácskánk, aki 100 éve született, élt 77 évet, házasodott húsz évesen, megözvegyült harminchétévesen és özvegyként élt még negyven évet. Mivel heten vagyunk testvérek, házassága és özvegysége jószerével a valamennyiünkről való gondoskodás jegyében telt el. Nem volt könnyű élete. Apja műszerész végzettségű ember (ahogy az ő idejében mondták mechanikus) volt, anyja htb. Tőlük származott az a kislány, aki később anyánk lett.
Dombiratoson született, jó messze esett az uradalomtól az iskola.
A téli havazások idején is elvonszolta magát, fagyási sérüléseket szenvedett. Lehetett valami rossz élménye komondoroktól is, bár sebesüléséről nem tudok.
Tanítónő szeretett volna lenni, édesanya lett.
Özvegysége alatt adminisztrátorként dolgozott nyolcórás beosztásban.
Munka előtt és után ellátta a háztartást, újabb műszakban. Hallatlan kitartással nevelt bennünket. Keveset aludt. Kevesebbet, mint amennyire szüksége lehetett. Azt tartotta, hogy napi öt óra alvás úrnak és rabszolgának elegendő. Azt is, hogy Allah kimérte mindenkinek az étel és alvás porcióját. Aki előbb éli fel ezeket, hamarabb hal meg.
Szerette a humort, szerette a klasszikus zenét. Jó hallása volt. Szívesen énekelt. Örömmel meghallgatta az angol The Shadows muzsikáját is. Talán azt érezte, amit én is. Örömzene az övék, felszabadító, könnyed, erőlködésmentes, valamiképpen benne a szabadság érzete.
Minket a tanulás fontosságára intett. Szerette volna, ha felnőve mindnyájunkat valamiféle társadalmi elismerés venne körbe. Nagyot nem kellett csalódnia, azt hiszem.
Lakáshelyzetünk 1956-ig meglehetősen szűkös volt.
Egyszer elvitt magával a Margit-szigetre, és a szent síremlékénél kért közbenjárást kilátástalan helyzetünk megváltozása érdekében. Példás gyorsasággal jött a válasz. Hamar kaptunk egy kétszobás lakást. Innen repültünk ki aztán mind egymásután.
Születése századik évfordulóján nagy szeretettel és hálával emlékezünk rá.
Bizton reméljük, hogy az örök boldogság részese. Nyugodjék Isten békéjében!
2023.02.22. 13:26 emmausz
100
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5918055802
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek