Mickey webnaplója

Most, hogy a végére jártam Molnár Gábor korában beszerzett kötetének, (Kalandok a brazíliai őserdőben), az éjjel egy részét a brazíliai őserdőben töltöttem.
Nem állítom, hogy álmomban vadásztam is, de hogy felidéződtek bennem Molnár Gábor könyvének egyes eseményei, az biztos.
Felmásztam a homokpadon álló kunyhóhoz. Mivel a vadász folyamatosan a vadont cserkészi, és folyamatosan szembenéz a veszedelmes állatokkal, a maláriaszúnyogtól a kajmánokig, az anakondáktól a boa constrictorokig mindenféle csúszómászó, repülő és négylábú potenciális ellenséggel, nem csoda, hogy velük álmodok. Ott vagyok az ócska gőzbárkákon, a patkányoktól hemzsegő pálmakunyhóban, a szinte kizárólag halakból és vadakból álló étkezéseknél, s a mindig célba találó fegyvercsattogásban. (Persze, hogy célba talál, minden más oda vezetne, hogy a vadásznak ne legyen módja beszámolni utólag kalandjairól. Olyanok ezek az élet-halálharcról szóló beszámolók, mint a tévésorozatok harcai, amelyek során a főhős nem halhat meg, hiszen tudván tudjuk, hogy ki kell tartania a hetvenedik rész végéig.)
A leírt történetek csakúgy, mint a szerző természetábrázolásai is igen színesek, mégis olykor úgy tűnik, hogy legalább részben fantáziája szüleményei.
A reklámozás érdekes módját találtam a kötet végén. A szerző meghirdeti, hogy a Jatapu-folyó ősvadonában történt kalandjairól Az óriáskígyók földjén c. kötetben számolt be, amely megjelent a Móra F. kiadónál, és a trilógia harmadik kötete, (Jaguárországban), a Gondolatnál fog megjelenni.
Az óriáskígyók földjén c. kötetet biztosan olvastam tízéves koromban. Izgalmas vadászkalandok sorozata az is.
Most belelapoztam. Nagyjából ugyanaz a hangnem, ugyanaz a kesze-kusza vad táj, ugyanazon körülmények, ugyanolyan veszélyes helyzetek, ugyanolyan szorgalmas gyűjtés, ugyanolyan eredményes vadászbeszámolók, mint a már olvasott kötetben.
***
Üdülésképpen Karinthy könyvébe is belekapok. Olyan alaptörténeteket ír, amelyek azóta visszaköszönnek más tálalásban egyéb szerzőktől. Pl. megmorogja a kifogástalan szolgáltatásokat, mert ilyen módon nem kritizálhatja meg őket. Leírja egy kroki végén, amit Grábics barátom tolmácsolásából már tiniként ismertem: „Az állam megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt meg is tartja.”   
Megint máshol említi, hogy „…a Fürth-féle gyufa a legjobb”. Meg kell kérdeznem ilyen nevű ismerősünket, hogy felmenőinek volt-e gyufagyára.