Mickey webnaplója

Többször megfogalmazódott bennem, hogy azért, mert mindent megírt már. Olyan dolgokról is ír, amelyek az ő idejében még nem is léteztek. Pl. 1916-ban a televízióról. Igazán nehéz olyan témákat találni, amelyekről ő nem ejtett szót.  
Korunk, amely igencsak puskaporos, nagyon is rászorul az ő könnyed látásmódjára, humorára, bölcsességére. A közélet visszásságait éppúgy jól kezeli, mint a magánéletben adódó szituációkat. Könnyek között nevetünk számos megnyilatkozásán.
Mindent összevéve: segít élni ma is.  
Néhány példával igazolom az előzőeket. Kétfelé rángatja izmos bajuszát. Ilyen nincs, mégis van. Barátom kettéharap egy ötkoronást, és a felét átnyújtja a pincérnek. Ez is kedves képtelenség.
…ezzel felmegy a negyedik emeletre, Ungemütlich segédlebeszélő úrhoz. Ott lebélyegzik, a lebélyegzett íráshoz kér egy kitöltő lapot, egy kijelentő cédulát, egy bejelentőt, és egy feljelentőt. Ezeket átviszi az összeíró ügyosztályba, ott átvezetik a szelvényt a kihallgató jegyzőkönyvbe, a másolatot megkapja, azt a raktárban aláíratja, és visszahozza nekem. Mit mondjak, ma sincs másként.
No és beszélő nevek. Ungemütlich=kedélytelen.
Korabeli szleng szavai  örezsem, lizsé és más sok hasonló kedves szamárság.
Egyszerűsíteni a forgalmat c. krokija arról szól, hogy micsoda Mekk-mesteri elképzelések forralhatók ki a közlekedés „megreformálására”. A konklúzió: Mondja ki a Tanács, hogy mindenkinek mindennap lakhely szerint meghatározott órában jelentkeznie kell az elöljáróságnál, ahol egy nagy pofont kap. Napról napra megkapjuk ezeket a pofonokat ma is az ellehetetlenített forgalomban.
A Villamos c.-ben ilyeneket ír: egy rendelet értelmében ezután csak a villamos alatt szabad felszállni, és csak a következő villamos lámpáján kiszállni, vagy mondjuk felszállni csak négykézláb szabad, leszállni pedig csak úgy, ha előbb háromszor úszónadrágban körülszaladgáljuk a kocsivezetőt. Ez bizony képtelenség. Miként az is, hogy egy közúti hidat hatalmas pénzen felújítva az autós forgalom elől elzárják.
Továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással. Kommentálás sem kell a képtelen képhez, hogy megmosolyogtasson.
***
Egy levélben olvastam az ötvenes években általánosságban használt szót: kassa. A kassa azt jelentette, hogy jó. Miként a kassi, a stőr, a pipec, a pöpec, haláli, baró, frankó, bika, kóser, maszek, szuper, klassz, kafa, klafa…
Ma már a király, sirály, zsír, zsiradék is elavultnak számít.
Bizony néha nehéz értelmezni az újabb korosztály kitételeit.