Reggeli mise. Öt gyerek és négy felnőtt ül előttünk. Egy mozgékony kislány, aki felkapaszkodik a padról és lezuttyan. Ötször, tízszer, az előtte ülő kisebb fiút célozva mutatványával. Van nála egy hurkapálca is bűvészcsillaggal a végén. A fiú felé mutatja. Túl közel amannak a szeméhez. Félelmeim vannak. Aztán a lányka megpróbál felmászni az előtte lévő pad háttámlájára, majd felhagy vele. Később halkan fütyül. Igen, ő olyat is tud. Apja rendre inti. A fiúnál egy még kisebb fiúcska is vándorol. Hol az apja, hol az anyja karjában köt ki. Még pelenkás. Kerek, szép, formás kis pofija van, és az a kék szempár. Maga a végteleség, az örökkévalóság. Belemélyeszti szemét a miénkbe. Elmosolyodik. Lerakja elénk húsos pracliját, végig simogatom tenyere hátát. Örül neki. (Jut eszembe Jézus intése: Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az örökkévalóságba.)
De hát nem ezért jöttünk ma ide. Jézus ünnepélyes Jeruzsálembe vonulásáról emlékezünk meg. A tömeg hozsannázik, de ott vannak megbújva azok is, akik az életére törnek. Jézus azonnal kiszúrja őket. Arca egyszerre boldog és tán fájdalmas is. Hogyne.
Tudta ő, hogy mi vár rá. Ember is volt, lehettek félelmei, szorongása, de végtelen emberszeretete is. Az evangélium ma Jézus szenvedéstörténet, „amint leírta minékünk e könyvbe Szent Máté”.
Közeledik Jézus önfeláldozásának a napja. A természetben pedig az ilyenkor szokásos megújulást érzékelhetjük. A fák rügyei pattanásig feszülnek. Egyesek már túl vannak a rügyfakadáson. A rét a kertek tele a magújuló élet jeleivel. Jézus tudja, hogy meg kell halnia. És azt is tudja, hogy halála után jön feltámadása a halálból az örökkévalóságra. Szent Pál csak később jön rá erre a tényre. Levelében (1Kor 15,17–20) így fogalmaz: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek… Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” Erre a feltámadásra emlékezünk majd épp egy hét múlva.
Ma 51 éves házasok vagyunk naptár szerint. Április 2-án volt esküvőnk. Jövő vasárnap pedig újra 51 éves házasok leszünk, minthogy abban az évben húsvét vasárnap április 2-ra esett.
Talán nem érdem a hosszú közös élet, de kétségtelenül egyfajta teljesítmény.
Utolsó kommentek