Mickey webnaplója

Hogy hányszor hallatszott trombitaszó templomunkban, nem tudom.
Én az itt töltött 34 év során két alkalommal hallottam.
Először akkor, amikor szilveszter környékén Budapesten találkozott a taizéi közösség.
Történt pedig, hogy akkor a vasárnapi misén megjelent egy lengyel cserkészcsapat.
Úrfelmutatáskor felállt egy trombitás fiú, és érces hangokkal üdvöztölte a történést.
Majd amikor a pap megáldozott, újfent megfújta trombitáját.
Másodszor pedig most húsvét vasárnap.
Bent a templomban két trombitás és egy harsonás fújta el a Charpentier Te Deum indító dallamát.
Majd a körmenet alkalmával még háromszor megismételte a produkciót, s visszatérve a templomba újfent megszólaltatta, hogy azután a himnuszt elővezesse, meg valamiféle kivonulási dallamot, mint kiderült Purcell kompozícióját.
Természetesen nagy sikert arattak, és ami itt szokatlan, megtapsolták a hívek a produkciót.
S ami még szokatlanabb: Olyan erőteljes ez a hangszer, hogy ettől kezdve egész nap a fülemben szólt az általuk elővezetett zene.
A nap egyik érdekessége, hogy már megint 51. házassági évfordulónk volt, hiszen húsvét vasárnap esküdtünk, hogy jóban, rosszban…
...és ugye az mozgóünnep. (A tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap.)
De régen volt,
de fiatalok voltunk.
De nem tudtuk, miféle közös életünk lesz.
De nem bántuk meg.     
Ugye?