Mickey webnaplója

Vettünk egy üveg rizlinget.
Savanyú bor ez.
Ha meg nem cukrozod, összehúzza a szádat (ha megcukrozod, esetleg akkor is).
A reklámszöveg szerint letisztult ízvilágú elegáns száraz bor, a legszebb rizling kiválogatása által (persze). Citrusosság, bergamott, grapefruit és keserűmandula játékos kavalkádja jellemzi (maradjunk abban, hogy a grapefruit maga is citrusféle, tehát maga is a „citrusosság”-ot képviseli.)
Hát tudja a fene!
Leginkább savanyú, amire ugye Laci bá, a fonyódi borszakértő is csak annyit mondana, hogy valami szó is elhangozzék:
Mi tagadás, bornyi bor.
***
Karinthy is jellemezte az általa ismert világot. Ezt írja egy édességről (Olyan csavart cukor):
„Mintegy tizenkét centiméter hosszú, kis rúd, ami csavarmenetekkel van ellátva. Piros és fehér színe van. Íze a pörkölt faltörmelékhez hasonlít.”
***    
Tegnap olvastam egy humoros kitételt a Páduai Szent Antallal kapcsolatban.
Tudni lehet, hogy szentünk prédikált a halaknak.
A tréfáskedvű cikkíró szerint a pompás beszéd után hálából a halak úszóversenyt rendeztek.
Mint írja: Az aranyhalacska ért elsőként a célba, a remény hal meg utoljára. 
Akinek füle van, hallja meg!
Akinek esze van, értse meg!
***
Bob Marley azt mondta: „Egy jó dolog a zenében, ha megüt, nem érzel fájdalmat.” A zene gyógyító.
Ma már több igazságot nem akarok írni – se másolni.