Mickey webnaplója

Még mindig A. de Saint-Exupéryt kóstolgatom, mert érdekes szófűzései vannak érdekes tartalmakkal.
Pl. azt írja, hogy „Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert.”  Hát nem gyönyörű?
De.
Egyébként is. Fama est, hogy egy lelkigyakorlat élete megváltoztatására bírt egy hallgatót. Az előadót érdekelte, hogy mi foghatta meg a jóembert a beszédjéből. Az ember azt mondta: Hát azt első előadás befejező mondata tette, hogy hátat fordítson a múltjának. Az elhangzott mondat ez volt: „Végére értünk az első résznek, és hamarosan nekikezdünk az újnak.” És ő nekikezdett az újnak.
Lássunk ilyeneket!
A sekrestyés istenszeretete gyertyagyújtó szeretetté változik. Megy a sekrestyés egyenletes léptekkel a templomában, amit nem is lát, és boldog, hogy sorra felragyogtathatja a kandelábereket. Mikor már mindegyik ég, megdörzsöli a kezét. Meg van elégedve magával.
Jut eszembe Deske ismételt bölcsessége az állapotbeli kötelességekről: A pék kenyeret süt. A pék szeret.
A kísértés az, amikor alszik a Lélek, és mi hallgatunk az Értelem érveire.
Ez a hit és a tudás alá- és fölérendeltségéről beszél. Az okoskodás csigaléptekkel kullog a hit ereje mögött.
Aztán ilyen szekvenciákban gondolkodik a szerző közbülső kifejtésekkel:
Ami különbözik tőlem az én civilizációmban, gazdagít engem, nemhogy horzsolna.
…
Az én civilizációm az egyénekben felmagasztosuló Ember kultuszán nyugszik. Századokon és századokon át törekedett felmutatni az Embert, mintha arra tanított volna, hogy a kövekben meglássuk a székesegyházat. Azt az Embert hirdette, aki felette áll az egyénnek…
Mert az én civilizációm Embere nem határozható meg az emberekből kiindulva. Az embereket lehet meghatározni őáltala. Van benne valami, mint minden Lényben, amit pusztán anyagi összetevőiből nem lehet megmagyarázni.
…
Az én civilizációm a keresztény értékek örököse. Elgondolkodom majd a székesegyház szerkezetén, hogy jobban megértsem az architektúráját.
…
Az én civilizációm, ahogy Istentől örökölte, az Emberben tette egyenlővé az embereket.
…
Az én civilizációm, ahogy Istentől örökölte, megvalósította az ember tiszteletét az egyének által.
…
Az én civilizációm, ahogy Istentől örökölte, testvérré tette az embereket az Emberben.
…
Az én civilizációm, Isten, az egyén által az Embert ajándékozta meg az irgalmasság ajándékával.
…
Az én civilizációm, Isten örököse, meghirdette a magunk tiszteletét is, vagyis magunk által az Ember tiszteletét.
…
Az én civilizációm, Isten örököse, minden egyes embert felelőssé tett mindenkiért, és mindenkit felelőssé tett minden egyes emberért. Az egyénnek fel kell áldoznia magát a közösség megmentéséért, de ez nem valami ostoba számtan. Hanem az Ember tisztelete az egyén által. Abban van az én civilizációm valódi nagysága, hogy száz bányász kockáztatja az életét, egyetlen föld alatt rekedt bányász megmentéséért. Az Embert mentik meg. (in: A hadi repülő)
Az író vallja: Az én civilizációm a keresztény értékek örököse. Kérdem én, a ma embere vallja-e még ugyanezt?  Aki a földrengés miatt a romok alatt szenvedő társaiért kockázatot vállal, az még vallja. De akik a harmadik világégésre buzdítanak, azok egyáltalán nem.
Hol vagyunk már az akár száz év előtti moráltól?
O tempora, o mores!