Mickey webnaplója

Most írni kellene valamit a tegnapi családi találkozóról. G. 79. születésnapját (ami éppen ma van) ünnepelte mindenki, aki ráért Érdre menni, és valamiképpen a családhoz tartozik. Összeszámoltuk. Zs. már tegnap, én meg éjjel az ágyban forgolódva: 32 fő vett részt a (jobbára kerti) partin.  Ha mindenki mindenkinek köszönt az elején, akkor 496 kölcsönös köszöntés esett. Ha
mindenki mindenkivel szót váltott, akkor is ez a szám, de ha
a parti végén mindenki kezet rázott vagy puszit adott egymásnak, akkor is közel ötszáz ilyen történt.
Mert nincs még itt a megvett autónk, M. fuvarozott el bennünket. Mert nincs még itt megvett autónk, misére Á. fuvaroz. Neki megígértem, hogy két szelet tortát fogok enni.
Éz így is lett.
A diókrémesből és a puncsból is egyet-egyet.
Egyik jobb volt, mint a másik.
M. sokat játszott és focizott Á. fiaival, mégse ebben fáradt el, hanem – mint mondta – a magyar nyelvre való folyamatos odafigyelésben.
Kisebb baleset történt. A két és fél éves MK megmártózott a medencében egy lufi után nyúlva. Azonnal kihúztam. Nem ivott egy kortyot se, az ijedtségen kívül nem lett más baja.
Hála Istennek!
Általában tetszenek a kertek, de B.-éké különösen is szép.
Egyenletes zöld gyep, a két szélen gazdag flóra. Zömmel virágok, de akad ott háromméteres bambusz is. Kedvemre fotóztam.
Mivel csaknem évente megismétlődik a születésnapi invit, ilyentájt ismételten fényképezek. Majd mutatok néhány képet.
Cs és C ma még itt, holnap az USA-ban.
Merész és tiszteletre méltó vállalkozásnak ismerem el az övékét, ekkora utat megtenni nem semmi a mi korunkban. Én nem is vállalkoztam rá egy korábbi meghívás ellenére.
Végül is köszönettel tartozom mindenkinek, aki megszervezte és elősegítette – akár csak a részvételével is – ezt a kedélyesre sikerült, hangulatos találkozót, amelyen ki-ki felköszöntötte az anyákat anyák napján.  
Ma Ágostonra gondolunk, aki ezekben az órákban éppen érettségizik: irodalom írásbelijét veti papírra.