A Régi könyvek.hu hirdetését szemlélem: „Új magyar lexikon 3. k. 703 ft”. A nagyalakú kék lexikonsorozat tényleg új volt – évtizedekkel ezelőtt. Mára már azonban…
2007 nyarán Sens-ban járva megvettem a 2008-as Larousse-t. Elcsodálkoztam rajta, hogy fél évvel a tárgyév előtt olvashatom a lexikális adatokat. Az jutott eszembe, hogy a hírneves alakok egy része meg se éri 2008-at, ami pedig pici torzítást jelent, hisz nem él, akiről azt nyomtatták. A vaskos, színes illusztrációkat tartalmazó kötet, amely egykor prófétikusnak tűnhetett, ma már egyáltalán nem az. Az emberiség már nem 7, hanem 8 milliárd fő, a 2007-ben megrajzolt országhatárok azóta itt-ott megváltoztak. A települések lakosságszáma szintén. Így aztán leginkább kordokumentumként hasznosul. Persze a Pitagorasz-tétel változatlanul érvényes ma is.
***
Tegnap Piliscsabán jártunk. Megfuttattuk a Chevrolet-t, és bekapcsoltuk a kocsi légkondiját. Működik.
Ez jó tapasztalat, mert a rekkenő hőség a küszöbön áll.
Apropó. A rekken/ő szó alapjelentése: hőségtől hevül/fülledt hőséget árasztó. A szóban a reked eredet tapintható. Megreked a meleg, mintegy ránk ül.
***
Szoktam hülyéskedni a nyelvünkkel. Pl. aki festő, az fest. Stimmel.
Na de aki gyarló, az mit csinál?
Gyarol?
***
Kérdezem Bl. unokát. Emlékezel arra, hogy amikor kicsi voltál, Gyenesdiáson nyaraltunk, s te kértél az apró piros gyümölcsből, mondván: - Kérek cseresznyét.
- De az nem cseresznye, hanem paradicsom - hangzott a válasz.
- Akkor kérek paradicsomot.
Nem emlékezett rá, akkor csak kétéves volt.
***
Kérdezem M. fiút. Emlékezel arra, hogy amikor kiscsoportos óvodás voltál, egy öregúr jött mindennap fiúunokájáért, és az ajtón kimenet mindennap feltette neki a költői kérdést:
- Ki fog köszönni?
A kérdés mindennap válasz nélkül maradt. Unokája soha nem köszönt senkinek.
M. nem emlékezett rá. Hiszen csak három éves volt.
Utolsó kommentek