A ritkábban használt neveket sorra elfelejtem. Látása után két héttel jutott eszembe egy réti virág neve: szagos bükköny.
Így jártam a nyaralás során is, de nem vártam meg, hogy magától felötöljék bennem a név. Rákérdeztem. Na, persze: Mályva. Pedig Weöres Sándor is megénekelte: „Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! Hold-lepte úton, csillag-lepte úton két kutya kullog, köves, széles úton. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!...”
A többi élőnek a neve nem esett ki emlékezetemből.
Rövid leltárt adok azokról, amelyeket lefotóztam, és amelyeket nem, de amelyekkel szintén találkoztam a hét során. Akkor sorolom:
mókus
vízisikló
gólya (majdnem belerepült a szélvédőbe az M7-esen)
hattyú (idén nem készült róluk kép)
szentjánosbogár
szöcske
darázs
méhecske
hörcsög (Angéláé)
sirály
fecske
széncinke (nem hagyta magát lefotózni)
kaszáspók
a legkülönfélébb hangyák
pók
agarak
sok-sok szúnyog, légy, bodobács, katica, halacskák, lepkék stb, stb.
Az állatképeket felteszem a FB-ra.
Utolsó kommentek