Mickey webnaplója

A könyvmegállót, amikor csak tehetem, felkeresem, mert sokszor sok jó könyvet találok benne, sokszor sok rossz könyvet, sokszor pedig alig sorakozik egy-két kötet benne.
Nem mondom, hogy könnyű értékes irodalomra találni, mert arra szakosodott alakok mobillal a kezükben társalognak antikváriusokkal, azt tudakolva, hogy érdekli-e valamelyik könyv őket a kínálatból. Ezeket aztán viszik boldogan.
A könyvmegálló mégis csaknem tökéletes találmány. De nem egészen.
Ha erős a szél, könnyen kinyitja az ajtószárnyakat, s ha éppen zuhog is az eső, el is áztatja, ami az ajtónyílás környékén sorakozik.
Utoljára ottjártam alkalmával áttekintettem a felhozatalt, és két köteten akadt meg a szemem.
Egy általam még nem olvasott Móra F.-könyvön, és egy anyanyelvünkkel foglalkozó  könyvecskén. A Móra-kötetet hamar vissza is tettem, mert csurom vizesek voltak a lapjai. A Kriterion kiadásában megjelent könyvet (Anyanyelvünk művelése) magammal hoztam.
Érdekeltek az asszociációkról írtak, a román eredetű magyar szavak, az etimológia kérdésköre és egyéb csemegék. Itt-ott bele is firkáltam.
Nem szól a kötet arról, hogy az erdélyi magyarok olyankor kevert nyelven beszélnek prizának hívva a konnektort, calorifernek a radiátort, borkánnak a bögrét, pungának az erszényt… Persze van abban valami humoros, ha a magyar cápnak (bakkecske) becéz valakit, ha a székelynek tésztát (náluk sütemény) ígérnek ebédre, de csak laskát kap.
Érdekes olyan szavakkal találkozni, amelyek az erdélyi mesékből szivárogtak hozzánk pl. berbécs (kos), esztena, orda (sajtfajta), pakulár, (pásztor) stb. De a murok (s.répa), pipe (kis liba), a paszuly is hangulatos szó. A kégyó, a pityóka, a tehenecske is ízes beszédük része.
Legyen elég is ennyi ízelítő a kötetből.     
Ha újra születnék, alighanem a nyelvész és/vagy a filológus pálya felé orientálódnék.
Nyafoghatnék, de most már késő…