Nekem tényleg nyelvésznek kellett volna lennem, annak ellenére, hogy Kolozsvári Grandpierre Emil szerint a nyelvvel azok bíbelődnek, akik írók szerettek volna lenni, de valamiért elfajzottak. Persze nem szó szerinti az előző gondolat, de hát évtizedekkel ezelőtt olvastam, és nem tudom pontosan idézni.
Azért vetem előre ezeket, mert elkapott engem az olvasás heve a tegnap elkezdett cikkgyűjtemény (Anyanyelvünk művelése) kapcsán. Néhány helyét megidézem:
- „…A ’gyermek’ és a ’gyerek’, szókincsünk ismeretlen eredetű szavai közé tartozik.”
Meglehet, nekem azért van róla elképzelésem. Egy lehetséges megoldás a jövevény felől közelítheti a szót. Ld. jön, jöjj, jer, gyere. A k kicsinyítő képző lehet. 68. o.
- Sokáig gondolkoztam azon, hogy a szeretlek, várlak stb. igealakoknak mi volna a szabatos meghatározásuk. Íme, amit a könyv bemutat: „Ez a ragozás az első személyű határozott alanyra és a második személyű határozott tárgyra utaló igei személyragos alak.”
Nem túl egyszerű ez így, de megengedem, hogy nem létezik egyszerűbb meghatározás. Még hozzáteszi a cikkíró, hogy egy ilyen igének a tartalmát az analitikus nyelvek olykor mondat értékű nyelvi formával képesek csak kifejezni. (Románban hat szó kell hozzá: te aştept pîná ce vei sosi.)
- Hatalmas mennyiségű szótárfajtát sorol fel a könyv, egyet mégis elfelejt: A szóvégmutató szótár hiányzik a felsorolásból.
- A jezsuitáknál találkoztam a Gombocz–Melich-féle Magyar etymológiai szótárral, és csodálkoztam, hogy miért nem vették meg az összes kötetet. Jó okuk volt rá: A g kezdőbetűs szavaknak mintegy a negyedénél abbamaradt a szótárkészítés 1944-ben.
- „Ha azt tapasztaljuk, hogy valamely idegenből vett szó a pótlásukra magyar tőből alkotott új szavakkal szemben makacsul tartja magát nyelvünkben, ez mindig annak a bizonysága, hogy az alkotott új magyar szó… nem képes a fogalmat oly jellegzetesen és teljesen kifejezni, mint az idegen szó.”
Ez a megfogalmazás segít megértetni, hogy miért nincs a projektet kiváltó magyar szó mindmáig.
- A helyes ejtés és a helyesírás előírásai nem mindenben azonosak. Írjuk: kisebb, ejtjük: kissebb, írjuk egy, ejtjük eggy. Kiegészítem még egy szóval: az edzés szót eddzésnek ejtjük.
- A végére hagytam egy igazi csemegét. A legpattogósabb vers, amivel eddig találkoztam. A kötet hívta fel rá a figyelmemet.
Áprily Lajos
MÁRCIUS
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?
Hát persze, hogy zeng!!!
Utolsó kommentek