Mickey webnaplója

Éva jelezte, hogy éppen most (11h) mondanak misét értünk Paray le Monialban. Persze próbálkoztunk azzal, hogy valamiképpen hozzáférést találjunk az eseményhez internet jóvoltából, de hát ez a kezdeményezésünk dugába dőlt.
Nem is baj.
Nem az a fontos, hogy lássunk és halljunk mindent, hanem a tény: Éva és Francois megkülönböztetett kedvessége.
Hogy szeretettel gondolnak ránk, hogy tőlünk távolról is a javunkat akarják.
Köszönet érte.
Mi még sohasem voltunk Paray le Monialban, de nem is ez a lényeg.
Ott egy Szentlélek ihletésű közösség alakult, amelynek kisugárzása mára világméretű.
Hatalmas lelki erőmű épült fel, ahol a konferenciák, lelkigyakorlatok egymást követik.
A karizmatikus megújulási mozgalom egyik alappillére.
Pl. hatására alakult meg hazánkban Marik J. (†) vezetésével az Emmánuel közösség.
Visszatérve Éváék gesztusára, leélekben ott vagyunk mindketten, bár reggel már vettük az Eucharisztiát. Mindketten megköszöntük törődésüket egy nekik küldött szívecskével és egy mondattal: Köszönjük, ránk fér a törődés, mert kopunk.      
***
Ami pedig a kopásainkat illeti, mennénk is, maradnánk is távol az egészségügyi ellátó rendszertől. Vajon ki szeret orvoshoz járni? (Ha van ilyen, nagyon magányos lehet.)
S hogy miért?
Az orvos vagy azt állapítja meg, hogy semmi bajom sincs, akkor minek mentem oda?
Vagy felfedez javítanivalókat a testünkben, akkor pedig aligha ússzuk meg az invazív eljárásokat.
Hogy beavatkozásuk sikeres lesz-e vagy sem, annak csak valamiféle esélye van, de mire valaki műtét alá esne, számos előzetes vizsgálatnak néz elébe, amelyek nemcsak időrablók, hanem általában elég gyötrelmesek is tudnak lenni.
Ki szereti azt a sok macerát?
Alighanem senki.
Isten óvd a pácienst!