Mickey webnaplója

Ma tallóztam a régi Távlatok számokban.
Találomra vettem ki a régi folyóiratszámokból a 2006-ban publikáltak egy részét. Sok érdekes témára bukkantam, amelyek a korabeli politikai, vallási, kulturális helyzetet elemzik. Olykor meglepődve olvastam, hogy a cikkek milyen szókimondó stílusban készültek. Talán hozzájárultak a helyzetértékelések a parázsló tűz felszításához, akkor is, ha meggondolom, a társadalom milyen szűk részét érték el. Elég csak pl. Krómer István elemzésére gondolni.
Több anyagot elolvastam.
Nagyon tetszett Varillon SJ analízise a gyónásról. Lényegbe vágó a mondanivalója, és kritikusan szemléli a kialakított gyakorlatot. Ő jegyezte fel, hogy Szent Ágoston alighanem soha életében nem gyónt, és hogy gyónás mai formája az írek megtérésének idejére vezethető vissza.
A templom ablakába ki vannak téve elvihető Távlatok-számok. Alig van érdeklődés iránta, és ez kár. Elég fajsúlyosra sikerültek a folyóirat megállapításai.
***
Ma az evangélium attól hosszú, hogy elkezd egy történetet, amelyet egy mondat egész más irányba terel. A fordulatot az ugyanis szó hozza. Itt piruettezik a téma. „Heródes ugyanis elfogatta Jánost, és bilincsbe verette Heródiás miatt, aki bátyja felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: Nem szabad őt feleségül venned… Na innen aztán elszabadul a pokol. Heródes (Antipasz) lakomát rendezett, amelyen Salome tánca annyira megtetszett neki, hogy megígérte neki, bármit kér tőle, megadja neki. Salome pedig anyja felbujtására János fejét követelte egy tálon.”
Az evangelista azt írja, hogy a király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Ezen elgondolkoztam. Amennyiben slágfertig lett volna a király, és amennyire az általa használt nyelv a magyarhoz hasonlóan az ami és az aki között különbséget tett, akkor azt kellett volna válaszolnia a szemtelen kérésre, hogy az ígéret nem akárkiről, hanem csak akármiről szólt. Ebben az esetben János feje a helyén maradt volna.
Persze mindez csak feltételezés. De annak nem rossz.   
***
Mind az atlétikai világbajnokság alatt, mind pedig utána a legtöbbször elhangzó jelző az elképesztő szó lett. Elképesztő, hogy milyen sűrűn használták az elképesztő szót. Utólag is el vagyok képedve ennyi elképesztéstől.
Azok a politikusok, akik kézzel-lábbal tiltakoztak a rendezvény ellen, mostanra azt híresztelik magukról, hogy kulcsfigurái voltak a világsikernek.
Az ember természete nem változik. Az emmauszi tanítványokat a feltámadt Jézus így értékeli:
Ó, ti késedelmes szívűek!
Nos, mire ezek a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, valahogy átalakultak az események bennük, mert egymást licitálva állították: ugye, hogy lángolt a szívünk!!!
Igen. Utóbb.