Egyszer írtam arról, hogy a puzzle, (kirakós játék) attól kedves nekem, hogy meglehet, kinézem a szememet, de bizton tudom, hogy végül adódik a megoldás, biztos a siker.
A szózat és társai sikere azon múlik, hogy az adott öt (nyolc) kísérlet alatt össze tudom-e szedni a kérdéses szót alkotó betűket. Erre szolgálhatna egy olyan ötbetűs szókészlet, amely csaknem az összes magyar betűt tartalmazza. Így reális esélye volna a sikeres rejtvénymegoldásnak.
De a mahjong kivétel.
A játékleírás tartalmazza, hogy a 72 különféle párost vagy le tudod szedni, vagy nem.
Vannak megoldhatatlan induló helyzetek.
A kudarcos kísérletek elbizonytalaníthatnak.
Nem tudhatom, hogy én vagyok hülye, vagy eleve kizárt a siker.
Ez a keleti észjáráshoz talán közelebb áll, mint a teljesítményorientált nyugati gondolkozáshoz.
Éppen az atlétikai vb mutatta meg, hogy a kellőképpen edzett, jól taktikázó és összpontosításra is képes sportoló biztosra veheti sikerességét.
Most megyek, és kikísérletezem azt a hat szót, amely a legyakrabban használt harminc betűt tartalmazza. Minden betű egyszer fordulhat elő, és érdemes figyelni a mély és magas hangfekvésű magánhangzók párban való előfordulására, valamint arra, hogy a mássalhangzótorlódás ritka a nyelvünkben.
Hű! Mi lesz ebből?!
***
PS. Majdnem megvan az öt szó. Segítségükkel tizenegyből tízet megfejtettem.
2023.08.31. 09:46 emmausz
Játszom, vagy szenvedek?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4718204469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek