Mickey webnaplója

A 2008 Tihanyi kalendáriumból még sorolok néhány  mondatot, amelyek megmozgattak. Az első kicsit hosszabb lesz.
- Gyurcsány-éra, Balatonszemes, kikötőmegáldás. „Burány Sándor miniszterelnöki államtitkár beszél a hatalmas fejlődésről, s arról, hogy a magyarok milyen szívesen vitorláznak. Suchmann T. a fejlesztési pénzekről, a legalizálásra váró több mint hatvan kikötőről. Én (Korzenszky) elmondom: »Örülök a fejlődésnek, de aggódom a Balaton-parti lakosokért. Mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy élhető legyen a világ mindenki számára, hogy megfizethető legyen az élet, hogy ne néptelenedjenek el az iskolák, ne ürüljenek ki a falvak. Ne az legyen, hogy a tehetősek még tehetősebbekké, a tehetetlenek pedig lehetetlenné váljanak. Ne nőjön tovább a különbség, hanem csökkenjen a szegények és gazdagok között. Még arról is beszélek, hogy a szél hol jobbról, hol balról fúj. De nem a szélirány határozza meg a célt! Tudomásul nem venni, hogy honnan fúj, ostobaság… Ha nincs világos célunk, értelmetlen az élet!«” Ez forradalmi tett volt 2006 szeptemberében. Máshol megjegyzi: „Bátor szót szólni, ehhez nem kell elmenni a pápuák földjére.”
Milyen igaz ez ma is!
- Erdőkürt: 1965-ben búcsúszónok, ünnepi ebéd. A helyiek megjegyzése az ebéd második fogása után: „Nem hittük volna, hogy ilyen hitvány pápocskót küldenek nekünk. Ázt gondoltuk, áz jön, áki távvaly vót…”
Szeretem az ízes tájszólásokat!
- Bp, Demszky-éra: „Katasztrofális Budapest forgalmi helyzete” – írja a perjel.
Ma mit írna a karigeri-féle karók láttán?
- „Nyomasztó az álmom. Nincs meg a fehér autó. Keresem mindenütt. Rohanok föl és alá, mélygarázsok emeletein, hosszú utcákon, kereszteződésekben, alagútban: nincs… Kimerülten ébredek.”
Mintha én írnám. Hányszor bolyongtam én is álmomban elkallódott autómért és anélkül ismerős tájékozódási támpontot keresve.
***
A szimpatikus olasz mester, Marco Rossi a labdarúgó válogatott olasz edzője magyar állampolgár lett. Örülünk örömének!