Jaj, nákem, elvtársak! – sápítozott a kiképző őrmesterünk vagy jó ötven éve. Még az usánkáját is félretolta, hogy kifejezze, mennyire nincs megelégedve a kopaszok harci készségével.
Jaj, nákem is, mert
a hosszú élet (egyik) titka, hogy az ember életkorának megfelelően eleget mozogjon, és én keveset mozgok.
Csakhogy
- a keresztrejtvényt nehéz futás közben megfejteni (még ülve se könnyű olykor)
- a bloggerek írásait is nehéz helyben járás közben olvasni, kérdéseiket megválaszolni hasonlóképpen
- a napi posztot fekvőtámaszok végzése közben nem lehet megírni
- a nyersfotókat bajos fejkörzés közben megregulázni
- könyvet se lehet olvasni karkörzés (müllerezés) közben
- a HÉV-en pedig nem lehet futkározni
- az ember már csak ilyen, ülve étkezik: reggelizik és ebédel
Így hát marad a sopánkodás: Egészségtelen életet élek immár 77 éve.
Bezzeg, ha többet mozognék, már 85 éves lennék a vicc szerint.
Még jó, hogy T-t naponta meglátogatom. Muszáj odasétálni, onnan meg haza.
***
Ma M. megkérdezte: - Hol fekszik T?
Mondom: - Az irgalmasoknál, ott műtötték.
Mire ő: - Engem is ott műtöttek.
Mire én: - Ühüm.
Mire ő: - …és ki műtötte?
Mire én: - Varga Ferenc a neve. Hát téged ki műtött?
Mire ő: - Nem tudom.
Mire én magamban: - Jaj, nákem!
2023.10.14. 10:49 emmausz
Ülve, állva, mozogva
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5318234685
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek