Mickey webnaplója

Amit mostanában megélek olyan érzés, mint amilyet Déry Tibor olvasása közben éreztem a Napok hordaléka c. naplóféle tartalmú könyvében. Ezek egy öregember tűnődései, hétköznapjainak leírásai, gondolatainak feltárása, sorsának, egészségi állapotának felvázolása, apró-cseprő teendőinek összegzése. Ránézés a környezetére, kertjére, az ott észlelt történésekre, madarakra és virágzó orgonabokrokra.
Semmi se sürgős, jó is ez így, mert az ember ereje fogyóban van. 
Tücsi mosolygós, fogyott, és ez jól áll neki. Még nyuvasztják egy hétig mindenféle tornagyakorlatokkal, de már a járókeretet mankó váltja fel. Ma kérésére bevittem neki. Aztán … aztán áttér az itthon lévő botra, aztán az se kell.
***
Közben az orosz-ukrán háború folytatódik. Az ukránok és az oroszok egyaránt saját sikereikről számolnak be.
És folytatódik a Hamasz-izraeli háború is. A felek egymást vádolják egy kórház rakéta általi lerombolásával.
Ők voltak, mondják az ilyenek, ők voltak, mondják az olyanok.  
Ő kezdte, mondják az ilyenek, ő kezdte, mondják az olyanok.   
Az úgy kezdődött, hogy visszaütött!!!
Na, persze.
Nem kellene egyszer már abbahagyni az értelmetlen gyilkolászást?
Normális az az ember, aki azért gyilkol, mert úgy véli, hogy akkor elnyeri az örök üdvösséget?
Én még emlékszem Mao-Ce-tungra, aki állítólag kijelentette, hogy nem baj, ha a fél világ elvész is, az a fontos, hogy a maradék hithű kommunista legyen.  
Ez az ostobaság mintha nem akarna kimenni a divatból.  
Emberek kéjjel termelik a gyerekeket, és ugyanilyen szorgalommal öldösik egymást.
NÓÓÓRMÁLIS? – tenné fel a kérdést Besenyő Pista bácsi.