A könyvmegállóból hoztam két Simon&Garfunkel CD-t és az Írtam a bátyámnak egy dalt kislemez két példányát. Azt hittem, különféle nóták vannak a pepita-kislemezeken, de nem. Valahogy így szólt:
Írtam a bátyámnak egy dalt
Gyakorolni ez is jó lesz majd
Kértem, hogy így kezdjük majd el
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj,
Hogy dáj, dáj, dáj, dá-dáj…
Könyvet… Azt hiszem, most nem hoztam magammal.
Van itthon elég, mit olvasnom lehet.
Faludy könyvében az ötvenes években a kommunistáktól elszenvedett gyalázatáról bőven találok anyagot.
Elolvastam a vele és rabtársai szenvedéseiről írtakat, amelyek az Andrássy út 60-ban érték. Már Kistarcsai meghurcolásánál tartok, de hátra van még a recski nyomorúság is.
Tudhatta Faludy, hogy mi vár rá, ha hazajön. Addigra elolvasta Orwell 1984. c. horrorját, ami megvalósulni látszott. (Televizor; a nagy testvér figyel téged; szeretetminisztérium; újbeszél stb.)
Akkor még itthon nem alkalmazták az „újbeszél”-t egy az egyben,. Ma már világszerte igen: PC a neve.
Mivel naponta meglátogatom lábadozó feleségemet, egy adag történetet a nyakába zúdítottam.
Merthogy megkérdeztem, mivel tölti a napot.
Majd én is elmeséltem, hogy én mivel töltöm a napot.
Próbálkozom a megfejthetetlen rejtvények megfejtésével és
olvasok.
Sokat olvasok.
A szemem fájásáig olvasok.
2023.10.22. 18:39 emmausz
Dí-dá-dú-dáj-dáj
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2118240605
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek