Mickey webnaplója

Ma reggel sikerült az általam játszott háromféle szózat játékot megoldani.
Nincs ez mindig így.
A Szózat és a Szóreggelt jegyzi a folyamatos sikeres megoldások számát. A Magyar Wordle nem.
A Szóreggelt csak hat, a Szózat nyolc próbálkozást, lépést enged a megoldáshoz.
Értető, hogy a hat lépésben nem mindig sikerül megfejteni az ötbetűs talányt. Így hát az ottani megoldási rátám csak 84%. A Szózatban elért folyamatos sikerem jelentősen több, már hatvan valahány, sikerrátám meg 90%.
Nem is olyan régen megint két lépésben jött a megfejtés.
Beírtam JÁTÉK. A T és K stimmelt. Beírtam: FUTÁS. Ezzel a napi játék be is fejeződött.
Naponta szembesülök azzal a kérdéssel, hogy szabad-e ennyi időt eltöltenem rejtvények fejtésével. Szólnak érvek mellette is és ellene is. Az elmecsiszolás alighanem hasznos tevékenység minden korosztályban. Túl hetvenhét évemen, az elbutulás ellen is hatásos lehet.
Ellene az szól, hogy igencsak l’art pour l’art-tevékenység. Haszna kétségbevonható.
Abban maradtam magammal, hogy egyelőre folytatom, amíg ki nem találok valami hasznosabbat.
Arra pedig van módom, mert valamennyire figyelnem kell, hogy a megerőltető mozgások alól tehermentesítsem térdprotézis műtétből lábadozó páromat, de ő nem hagyja el magát, és nem szól mindig.
***
Ha igaz, a mindenkori jelennek kell örülni. Most pl. annak, hogy ma nem megyek laborvizsgálatra, ahol a véremet veszik. Annak, hogy reggel felébredtem, és képes voltam feltápászkodni. Örültem a reggeli kávénak, kiflinek, a kevéssé hideg időnek, a vonuló felhők játékának, az élénk szélnek, az eredményes vásárlásnak. Hogy eljutottam misére, hogy működik a Chevrolet, én meg együttműködök vele.
Jól van ez így.