Mickey webnaplója

Az az igazság, hogy elszoktunk a komoly téltől, el a havazástól.
Úgy látszik, én még a meteorológiai előrejelzés figyelésétől is elszoktam, mert újabban mindenben rémeket lát ez a szolgálat. Nem akar felelőtlennek mutatkozni: úgy véli, jobb félni, mint megijedni. Én meg általában kételkedem a goromba időjárás bekövetkeztében. Évek óta alig esett a télen hó.
Most meg…
Már misére menet gyanús volt az út.
Kevés darával volt meghintve az úttest. Nem is ízlett nyárigumis autónknak. Baj azért nem történt. Sőt 19 nap múlva létre is jön a gumicsere. (Ez volt az első szabad időpont a házunk előtti gumisnál.) Ekkora várólista az egészségügyben megszokott.
Csak remélhetjük, hogy közben megenyhül az idő.
Központi zárral felszerelt autónknak is kedvezne.
Alaposan meglepett a reggeli sűrű hóesés.
Oly váratlanul ért, mint egy nem várt orrba vágás.
Alighanem közhely a havazást fényképezni. Én mégis megtettem.
Ennek van itt a szezonja, mint tavasszal a piros reteknek.
A képkivágásai lehetőségek száma végtelen, az alig valaminek látszó témáké ugyancsak az.
Alig tudom visszafogni magamat, hogy minden tücsköt-bogarat meg ne örökítsek.
Azért tíz-húsz kép után abbahagyom, akármilyen megkapó is a fehérbe öltözött környezetünk.
A fehér az fehér.
A szűz hó fehér.
Hófehér.
Na és?