Mickey webnaplója

// Csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, / hanem zászló. //
                                                                         (Kosztolányi)
Ha a bot és a vászon így képes felülmúlnia magát, még inkább igaz ez a nyelvre.
Ennek analógiájára: „Csak f és a, de nem f és a, hanem fa”.
Vagyis az ember – de csakis az ember – képes hangképző szervei segítségül hívásával a lekülönfélébb elvont dolgokat megnevezni. Zöngés és zöngétlen magánhangzókkal, mássalhangzókkal, hosszan ejtve, röviden ejtve, hangsúlyozva, hanglejtéssel megtámogatva képes a fogalomalkotásra.
Ezt lehet olybá venni, és lehet csodálatra méltónak tartani, mert az artikuláció természetes emberi tulajdonság.
A nyelv apáról fiúra, anyáról leányra terjed. Alakul, változik. Mindenesetre a közmegegyezés vonatkozik rá, ez teszi közérthetővé a korrekt beszédhasználatot.        
Ha azt mondom: szilva, bennem és benned ugyanaz a kék, hamvas, csontos magvú gyümölcs képe jelenik meg.
Ez az alapja a kommunikációnak.
Ám ezt a kommunikációt torzítja és el is akarja lehetetleníteni az „újbeszél”, na jó, a PC-beszéd.
Azt mondom: Az emberek vagy férfiak, vagy nők. Igen, de … és elkezd halandzsázni az okoskodó nyelvi anarchista, és a fehéret halvány feketének titulálja, és ragaszkodik hozzá, hogy két férfi is házaspárt alkot. Ha elfogadom a csúsztatásokat, a nyelvekkel való visszaéléseket, a nihilben találom magamat, amikor semminek nincs értelme többé. A tájékozatlanság, a tudatos elbizonytalanítás pedig sodródásba visz, amit nem szabad megengedni, mert a végső pusztulást készíti elő.
Marhaság tehát, hogy a fekete élet számít.
Számít a barna élet, a sárga élet, a vörös élet és a fehér élet is.
Minden élet számít.  
Megálljt kell parancsolni az anarchiának, mert életellenes, s ennél fogva emberellenes!