Mickey webnaplója

Az én covidom hihetőleg ugyanolyan mint a többi covid. (De nekem erről tesztem is van.) Elmesélem, hogy milyen nyomorúság tört rám.
Miközben írom posztomat, kb. 90 a pulzusom, minden lüktetést külön közvetíti a fülem. 
De ugorjunk az elejére.
Még nem tudtam, hogy covidos vagyok, csak rázott a hideg.
Egy vödör teát felszíva átmenetileg alábbhagyott a hidegrázás, hogy aztán újult erővel csapjon le. Közben egy oktávot mélyült a hangom (tényleg, nem kell valakinek infrahangot kiadó szinkronhang, mondjuk tigrisbőgés utánzására?)
Hogy ne unatkozzak, lázas lettem: 38.7. A Nurofen forte levitte, hogy aztán hajnalra egy tizeddel még magasabb értéken kulmináljon.
Éjjel hol arra vártam, hogy reggel legyen, hol hülyeségeket álmodtam. Pl. egy Mengyelejev-táblához hasonló valami jelent meg szemem előtt, és a négyzetekbe került – számomra megfejthetetlen – jelek lassacskán elfogyadoztak, mint a mahjong kövei.
Ez annyira zavart, hogy felkeltem hajnali 4 órakor. A kanapén üldögélve békésebb időket éltem meg, igaz, hogy 38.8-ra felszökő lázzal. Újra Nurofen, újra elmúlt a láz. Ekkor az orvos javaslatára reggel covid-tesztet vettünk.
Naná, hogy pozitív értéket mutatott.
Közben-közben próbálok megszabadulni torkom váladékától, és fújom az orromat a papírzsebkendőkbe (pézsé) – számolatlanul.
Remélem, e vírus unja meg előbb, s nem én.
Apropó, megint kezd a hideg rázni, megint beveszek egy Nurofent, és magamra veszem a radiátorokat is.
***
Maradék energiámmal próbáltam néhány fotót készíteni a meglepetésszerű havasesőzésről.
Azokból megjelenítek néhányat a FB-on. Persze hogy, hisz olyan kevés havas táj-fotó készül napjainkban. : )