No, de ennyire?
Ha akarom igen, ha akarom nem.
A FB-ra feltett csinálós (kreatív) videókhoz külön idegrendszer szükségeltetik, mert ezerrel öltögetnek, vibráló mozdulatokkal csiszolnak, elképesztő sebességgel hányják a maltert a falra, követhetetlen tempóban készítik fejjel lefelé a portrékat.
Végeredményben mindegy, hogy min, de eszetlen tempóban dolgoznak. Mintha idegesek volnának.
Avagy miattunk teszik, úgy vélvén hogy ennyire nincs időnk egy-egy klipet, videót megnézni?
Ennyire…
Mit hoz a jövő?
Lemezjátszónkon 33 helyett 78-as sebességben fogjuk meghallgatni kedvenc zenéinket?
A filmeket kétszeres tempóban nézzük majd?
A száz méteres síkfutást is két másodperc alatt fogjuk megnézni, mert több időnk nincs rá?
Nem is tévedek nagyot. Láttam már néhány újravetített labdarúgómérkőzést kétszeres tempóban. Feltűnően gyorsak voltak a gyerekek.
Ösztönösen védekezem ez ellen a nyomorult kapkodás ellen, mert ellentétes emberi méltóságommal. Hagyjanak engem saját tempómban élni, ha meglátom ezt a kényszeres kapkodást, rendre kilépek a klipből, vagy a végére ugrok, hogy megnézzem: mire megy ki az idegbajos kapkodás.
***
Valamiért vannak tendenciák, amelyeket az emberek ösztönösen követnek.
Alighanem igen sok ilyen van, nekem csak néhány tűnt fel.
Pl. hogy a vándorlás szokásosan kelet felől nyugat felé tart. Gondolom a nap járását követve.
Pl. hogy a fejlődés a konkrét valóságtól az absztrakció felé tart: az egyszerűtől a bonyolult felé.
Ilyenre példa a zenében bőven van: a népdaltól az áriáig, a cakewalktól a freejazzig, az egyszólamúságtól a sokszólamúságig, a könnyű zenétől a modern komolyzenéig.
De a népmesétől a dagályos regényig, a népköltéstől az absztrakt versig is igaz a tendencia.
Sőt talán még a házasodási szokásokat is ide lehetne sorolni. Mindenki igyekszik értelmesen házasodni. Aztán a kiválasztódások során eljut egy olyan beszűküléshez, hogy az elit olykor már arra kényszerül, hogy vérfrissítés céljából rangon alul házasodjon, ha nem akar degenerálódni.
Utolsó kommentek