Mickey webnaplója

„Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt”
– mondja a nóta, majd egy másik versszakában úgy folytatja, hogy
„eljön az Úr, eljön az Úr, aki úgy várunk…”
A dal nem magyar. Sem a dallama, sem a szövege.
Ma valahogy megérintett igazsága.
A nap minden reggel eljön, de nem minden reggel felhőtlen az ég, amikor csak sejtjük, hogy eljött (hiszen kivilágosodott).
Ám, ha teljes ragyogásában jön el, akkor minden megváltozik.
Felragyognak a színek, bevilágítja lakásunk minden zegét-zugát. Felerősíti tárgyaink harmonikus vagy épp ellenkezőleg: megmutatja dolgaink poros, kopott mivoltát.
Láttat.
Az amatőr fotós kihasználja az alkalmat, és elkezd képeket gyártani a fellobbanó fényekről és éles árnyékokról.
(Én is ezt tettem reggel).
Elgondolkoztatja az embert, hogy lehet az, hogy a kb. 150 milliárd km távolságból indult sugarak megtalálják az utat hozzánk, a lakásunkhoz, a szobáinkhoz, a tárgyakat reflektorfénybe állítva, minden porcikájukban megvilágítva? A fény nyolc percig utazik, míg elér hozzánk, hozzátok, hogy bearanyozza tárgyainkat.
Nem észbontó? 
A nóta folytatása szintén gyújtó hatású.:
„eljön az Úr, eljön az Úr, aki úgy várunk…”
Nincs mese, itt az advent.
Az úrjövet kifejtése áll előttünk a lehető legrövidebb formában.
Várjuk, hogy megszülessen, akinek el kellett jönnie.
Még 12 nap, és eljön.
Eljövetelére talán még sose volt ilyen szükség, mint 2023-ban.
Éltető napunk, melegítő napunk, sugaraiddal minket körbeölelő napunk, bennünket megvilágító napunk, jöjj el! Marana tha!