Írom posztomat - rontom-bontom - december 20-án.
A meteorológia szerint mától (szerda) vasárnapig a következő frontok váltják egymást: Hideg, hideg, meleg, hideg, meleg. Az arra érzékenyek ma fejfájásra ébredtek.
Az összesen három megtartott rorate-jellegű miséből csak ez utóbbin vettem részt. A korábbi kettőről igazoltan maradtam távol (COVID-omikron). Meg nem erősített hírek szerint az egész ház kovidos. A fene tudja, hogyan: egymást fertőztük volna, vagy egymástól függetlenül, külön-külön részesültünk ebben az „ajándékban”.
Arany J. versének (A régi panasz) igaza rám is áll:
Századoknak bűne [= covid vírus], átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?...”
Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhit társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.
***
Kiganajoztuk a lakást. A barna szobát, a lila szobát, a nagyszobát, a fürdőszobát, az előszobát, az étkezőt, a konyhát. Amikor lezuhanyozok, megállapítom, hogy „fogytam”. Áll ez a lakásra is. Amennyire megtelik a porszívó zsákja, annyi a fogyás.
***
Á. unoka biztos már hazaért MMóvárra, mert nem jelentkezett. A tervezett vonat több órája hazarepítette.
Nekik, a Piliscsabaiaknak, a ráckeveieknek és a franciáknak jó készülődést Jézus születésnapjára.
Utolsó kommentek