Mickey webnaplója

A furcsa karácsony folytatódik.
Tegnap 24. szenteste vasárnapra esett, amely egyszersmind a negyedik adventi vasárnap is. Ma reggel eleget tettem saját magam gyártotta reklámomnak (Nincs karácsony beat-mise nélkül!). Visszatérő szokásom szerint meghallgattam az 1968-ban keletkezett Karácsonyi beat-misét (Szilas Imre szerzeménye). Annál is inkább él bennünk ez a zene, mert a család több tagja szerepel, énekel a vonatkozó CD-n.
Így indult a hétfő, de vasárnapi ünnepi misével, rokonlátogatással.
Piliscsabára mentünk.
Az unokák sokféle jóban részesültek, meglepetésszerűen mind a négyen kaptak egy-egy textilállatot. Hatalmas mackók és … egy rózsaszín malac.  
Meglepett – ha nem is túlságosan –, hogy mennyire éhezik a gyerekek a kedves puha nagy játékállatokat. A nap jó részét a velük való foglalatoskodással töltötték.
A másik meglepetés, hogy a második éve trombitáló Levi már S. Joplin ragtime-ot fúj, mégpedig bandában több szólamban.
Ami még érdekesebb, kapott egy blues-harmonikát.
Emlékezem, a youtube-on valaha hosszas keresgéléssel felkutattam blues-harmonikára és gitárra komponált jazzt. Ma nem kell ennyit pedálozni hozzá.
M. okostelefonjából egyre-másra szedte elő a jobbnál jobb harmonikás felvételeket.
Nemcsak bluest.
A Tell Vilmos-nyitányt is megszólaltatta valaki egy szál szájharmonikán, mégpedig virtuóz módon.  
Kodály azt mondta, hogy a tangóharmonika nem igazán hangszer, kivéve, ha Tabányi szólaltatja meg.
Alighanem a bluesharmonikát is hangszernek tekintette volna az általunk most hallott felvétel alapján.