Azt mondják a pianisták, hogy ha egy nap nem gyakorolnak, nem probléma.
Ha három napig nem gyakorolnak, saját maguk érzékelik a hanyatlást.
Ha ennél több napot kihagynak, azt már a hallgatóság is észreveszi.
Azon gondolkoztam, hogy egy-egy hegedűdarabot hogy tudnék megszólaltani a gyakorlás jó hatvanévnyi kihagyása után…
Alighanem sehogyan.
Kezdhetném elölről.
Persze nincs semmi realitása.
Se kedvem, se hegedűm, s vonóm.
Meg hát minek?
Inkább billentyűsön játszom, ott nincs szégyellnivalóm, mert soha nem tanultam zongorázni.
Tegnap Levi bluesharmonikáját hallgatva kedvem kerekedett a youtube-on harmonika-gitár duót keresni.
Azt tapasztaltam, hogy sokkal több ilyen zene van már fent a neten, mint egy két évtizede, amikor szintén vadásztam már rájuk.
Szeretem ezt a le-lefojtott glisszandókkal teletűzdelt előadásmódot.
Meglepő módon az afro-amerikaiak értenek hozzá a legjobban.
A blues az ő műfajuk.
Érzésem szerint a zenészek saját magukat fúják a hangszerbe.
Amit csinálnak, az hiteles és jó.
Improvizáló készségük meg az egekben jár.
Jó hallgatni őket.
2023.12.26. 12:41 emmausz
Egy perc a blues-harmonikáról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3518288783
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek