Mickey webnaplója

Miféle év vége vár ránk?
Ma autóba vágtuk magunkat, hogy közös karácsonyon vegyünk részt. Amolyan testvéri találkozó volt. Rövid statisztika:
G és K.
M és T.
I.
Virtuálisan Cs.
Z és Á +Z és A + T +M és P
L és K +D
Ha jól számolom, tizennégy+ egy virtuális résztvevő.
Már az odafelé vezető út bajos volt. A Duna alsó rakpartja érthető okokból lezárva. Az úttestek bicikliforgalomra átfestve, s kitalálói érthetetlen okokból nincsenek lezárva.
A negyedórás út egy óráig tartott, visszafelé „csak” háromnegyed óráig.
Már ott megtudtuk, hogy K kutyái balesetet szenvedtek, egyiket műteni kellett.
Itthon megtudtuk, hogy az általunk szeretett költő, Lackfi János (névnapja van, Isten éltesse!) infarktust szenvedett és megműtötték. Jelenleg intenzív osztályon fekszik.
***
Nem tudtuk meg, hogy az ukrán-orosz és a Hamasz-izraeli háborúknak hány áldozatuk van (emitt idestova több százezer, amott pedig veri a húszezret).
Más hír nincs.
Ma több édességet nem kívánok enni.
Nagy szó ez, kérem.
Igen sok édességből válogathattunk kedvünkre. A háromféle bejglitől kezdve a forralt borig, a gyümölcsöktől a szörpökig, a kapucsínótól az üdítőitalokig ömlöttek a finomságok a bőségszaruból.
Ezek is, azok is sütöttek, és főleg édeseket.
Sok éves gyakorlatommal ellentétben ma nem fotóztam a vendégsereget. Mások igen.
Nem tudom megmagyarázni, hogy mi az oka mulasztásomnak.
Talán a népsűrűség, vagy csak sima lustaság.