Mickey webnaplója

Nem történt más, mint mindig is.
Megjöttek a vendégek, majd elmentek. Mint a három királyok.
Gáspár, Menyhért és Boldizsár letette ajándékát a Szent Családnak és hazamant.
Zs. meg betette a hűtőgépbe azokat a sajtokat, amelyeket haza akart volna vinni. Persze itt maradtak. Sorsuk megpecsételődött. Meg fogjuk enni őket.
***
Elmúla hát a karácsony, nálunk a bejgli is elmúla az utolsó morzsáig.
A karácsonyfa megvárta a vendégek távozását, de T. elkezdte (s be is fejezte) díszeitől való megfosztását. Holnapra vár a fa eltávolítása, amely rendesen úgy történik, hogy az ablakpárkányra emelem a fát, majd lemegyek a talajszintre. Ott, a garázsok előtt (ritkás a forgalom, mégis a biztonság kedvéért) jelzem, ha szabad a pálya, és akkor T. jól kilódítva ledobja a fát. Az két emeletet a levegőben tölt, majd elkapom, és a gyűjtőhelyre vonszolom. A lepotyogott tűlevelek a grünbeton talaját gazdagítják.
***
Valaki feltette Gárdonyi nagybecsű énekszövegét (Fel nagy örömre) a FB-ra, benne azzal a sorral: „egyszerű pásztor” térdeden állj. Én a társadalmi egyenlőség jegyében hozzáfűztem: „komplikált szerző”, te is térdeden állj.   
Jött R. kiegészítése: „egyszemű” pásztor…
Zs.-nak eszébe jutott egy másik népének, amelyet egy kisgyerek félrehallott, fantáziája átértelmezett: László királynak vitéz lovagsága, ó ha csak ezt látnád helyett imigyen: László királynak vitéz lova sánta, ha legalább látna.
Hát igen, a kisgyerekek átköltik a dalokat.
Megbeszélik az eseményt – szól a slágerszöveg, a kisgyerek M. elértette: megbeszélik a cseh mesét.
Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány – szól a sláger, A. fantáziájában képzavarrá állt össze: Lásd, hogy bemászod ezt az igazi állványt…
Sok hasonló lehet még, de most ezek jutottak eszembe.