Most jelentették Benedek Miklós halálát (77), Beckenbauer halálát (78). Jelentették továbbá, hogy a magyar olimpikon tornásznő, Keleti Ágnes 103. születésnapját ünnepli.
Akik elhunytak, nyugodjanak békében, akik élnek, éljenek, és sokáig éljenek!
Mind e közben „forr a világ bús tengere, oh, magyar”!
Berlint elözönlötték a traktorosok.
(Nálunk nem tehették volna, Demszky tilos a behajtás táblákkal óvta a fővárost. A táblák ma is állnak, noha senki nem akar traktorral vonulgatni).
A fenekedés világméretű. Ezek azok ellen, azok ezek ellen, emezek meg amazok ellen. (Miközben a képernyőn vigyorog a „disznófejű nagyúr”.)
Berzsenyi vajon mire gondolt, hogy olyan rettenetes képet vizionált versében?
Ma sokkal rosszabb a helyzet. („A nemzetközi helyzet fokozódik.”)
A médiát idéztem meg nagyjából az eseményeket illetően. Hozzátehetem a komisz hideg időjárásról szóló híreket is.
De hát jöhet számum, jöhet ciklon,
mi csak megyünk a biciklon.
Nem igaz?
Azért nem olyan egyszerű az élet. Ha áram van, minden van – hirdette az óriásplakát. … és mi van akkor, ha nincs áram? Rágondolni is rossz.
***
Még mindig média, de már más téma: A magyar tévé tele van gyógyszerreklámokkal. Ha valaki korábban egészségesnek gondolta volna magát, akkor ismerkedjen meg a reklámozott választékkal. El fogja felejteni, hogy egészséges. Valahol mindenkinek fáj. Elég tudatosítani, hogy aztán jó tempóban felkeresse a patikát, vagy kezelőorvosát. S ha mindez nem volna elég, figyeljük meg, hogy a filmsorozatoknak hány százalékában jelenik meg a kórház, a kezelések, a sürgősségi futkosások.
Na, ez az a pont, ahol fel szoktam pattanni a képernyő elől. Engem ne szekírozzanak ezekkel a képekkel.
Miért természetes az, hogy folyamatosan kórházzal és gyógyszerekkel traktálnak bennünket?
Nem tudom.
Mindenesetre holnap vidámabb témáról szeretnék írni.
Utolsó kommentek