Mickey webnaplója

Valaki ma a fb-ra felrakta a forradalom után indult moped és robogógyártás hazai képviselőit. Így viszontláttam a Dongót, a Bervát, a Pannit, a Rexet. Leírja, hogy sokkal megbízhatóbbak voltak, mint az őket lesöprő orosz dömping cikkek, a Riga és a Verhovina.
Nincs közvetlen tapasztalatom a benzinkecskékről.
Nekem sose volt.
Nagybátyámnak Babettája volt, a menő pedig a Vespa lett volna, amit a Római vakáció c. film népszerűsített.    
Élményeim csupán csasztuskákra korlátozódnak. Talán azért terjesztették őket, hogy az emberek az orosz termékeket vegyék. Íme:
Isten nem ver bottal, csak Berva motorral.
És még:
Országúton akar hálni, Berva mopedre kell szállni.
Meg aztán:
Dongó motor (Berva moped) drága kincs,
jó ha van, de jobb, ha nincs.
***
A motorkerékpárhoz nem sok közöm volt életemben.
Az ötvenes években a ligetben motorversenyeket rendeztek. Ezek némelyikén jelen voltam. Hajmeresztőnek ítéltem, amikor a versenyzők vagy az oldalkocsiban elhelyezkedők bedőltek a kanyarokban. Csaknem súrolták a flasztert.
Említett nagybátyámnak motorbiciklijei is voltak. Először egy 125-ös Csepel (azzal utazott Bp-re Dombegyházáról. Sose ültem rajta). Később vett egy nagy Simson motort. Azon se lovagoltam.  
P. bátyám védelmébe vette  a motorokat. Azt mondta, hogy az autó szélvédője mögött ülni roppant unalmas. A motort meglovagolva érzi a levegő zúgását, mozgását, sokkal izgalmasabb egy benzinkecskét irányítani.
Hát nem tudom.
Életemben mindössze egy ízben ültem – utasként – egy Jáva motorra. Kollégám tépett át velem Óbudáról Angyalföldre pillanatok alatt. Kapaszkodnom kellett.
Úgy látszik a motor végképp kimaradt az életemből.
Ha rászorulnék, ma is inkább az elektromos kerékpár mellett döntenék.